hirdetés
2024. április. 27., szombat - Zita.

Szükség van kiegészítő biztosításra

A jövőre életbe lépő új adószabályok megakasztják a magánegészségügyi piac növekedési ütemét, a betegek magánbiztosítás hiányában visszaáramlanak az amúgy is túlterhelt közegészségügybe, mondja a Portfolio-nak dr. Karai Gábor, az Advance Medical ügyvezetője.

(...) a magyar magánegészségügy segít a szakemberek itthon tartásában és kapacitásaik megosztása segít működőképesen tartani az állami rendszert? Vagy ennek a másik olvasata, hogy elszívja az állami rendszerből a munkaerőt?

A tudományos kutatás és a nagy felkészültséget igénylő esetek továbbra is a közintézményekben maradnak, így attól nem kell tartani, hogy eltűnnek az orvosok az állami rendszerből. Inkább arról van szó, hogy kettő, esetleg három helyen is dolgoznak, melyek közül az állami intézmény a tudományos bázist jelenti. Az elvándorlás megakadályozásának leghatékonyabb eszköze, ha hagyjuk az orvosokat magánrendelni és tisztességesen pénzt keresni. Amíg egy orvos egy magánintézményben másodállásban rendelve teljesen legálisan pénzt kereshet, addig itt marad Magyarországon. Ha adminisztratív okból a betegek egy részét kiterelik a magánellátásból, akkor visszaesik a forgalom, ami ösztönözheti az elvándorlást.

Itt most a 2019. januárjától életbe lépő új szabályokra gondol, melynek értelmében a vállalatok már nem adhatják kedvezményes feltételek mellett az egészségbiztosítást, ami megakasztja a piac fejlődését?

Igen, ez az intézkedés meggátolja a bővülést, sőt vélhetően a betegforgalom visszaesését eredményezi. Ezzel pedig megakadályozzuk, hogy további pozíciók jöjjenek létre, vagy, hogy még több orvos tudjon magánrendelőkben illetve magánklinikákon legális módon pénzt keresni. A betegek pedig magánbiztosítás hiányában ennek hatására visszaáramlanak az amúgy is túlterhelt közegészségügybe.
 
(...) Felmerült a napokban egy olyan javaslat, miszerint a vállalatok vásárolhassanak kedvezményesen közvetlenül szolgáltatást az intézményeknél. Lehet ez előremutató lépés?

Ennek kapcsán felmerül a kérdés: ki viseli ebben a rendszerben a kockázatot? Mert a biztosításnak pont az a lényege, hogy ha van 100 ember, akik egy veszélyközösséget alkotnak, lehet, hogy közülük 99-en nem betegek, viszont a századiknak olyan sok ellátásra lesz szüksége, hogy elkölti a többi 99 díjának a kétszeresét, amit a biztosító fog megfizetni. Szerintem a biztosítást nem célszerű kihagyni ebből az egészből. Nem véletlen, hogy a világon sehol nem hagyják ki. Úgy érzem, hogy nem érdemes Európa és a világ sok más országában évtizedek óta jól működő modelleket megkérdőjelezni. Nevezetesen, miért kell nekünk kétségbe vonni azt a tényt, hogy biztosításra szükség van?
 
Vagyis Ön szerint egyértelműen szükség van a magánforrások célzottabb becsatornázására az egészségügybe. Lehet, hogy a döntéshozók a kiegészítő biztosításban látják a megoldás kulcsát és emiatt forgatják fel a vállalati egészségbiztosítási piacot, nem?

És vajon kik végzik majd az ellátást ebben a kiegészítő biztosításban? Ha kitiltjuk a közintézményekből a térítéses betegeket és a VIP ellátást, és ha a közfinanszírozott egészségügyre fordítható összeget továbbra is maximáljuk, az azt jelenti, hogy ezzel determináljuk, hogy mekkora teljesítményt és minőséget tud ez a rendszer produkálni. Mára közismertté vált, hogy az állami rendszer nem képes betölteni azt a szerepet, amire létrehozták. Az is nyilvánvaló, hogy senki nem követel magasabb járulékokat az állami egészségügy jobb finanszírozása érdekében. Amíg a jelenlegi finanszírozás és szabályozás nem változik, addig kizárt, hogy ne legyen szükség egy alternatív egészségügyre. A párhuzamos ellátórendszer épül is szépen magától. Ha ezt nem engedjük egy biztosítási konstrukcióval továbbfejlődni a piacon, akkor szembemegyünk azzal a logikával, ami az egész fejlett nyugati világban ragyogóan működik. (...)
 
(forrás: Portfolio)
hirdetés

Könyveink