hirdetés
2019. október. 18., péntek - Lukács.
hirdetés

Sürgősség: az alapellátást kell megerősíteni a változáshoz

Biztonságosabbá teszi a sürgősségi ellátást a kötelezővé tett rendszer, mondta a Magyar Időknek Bognár Zsolt, a Heim Pál Gyermekkórház sürgősségi betegellátó osztályának főorvosa.

hirdetés

– Egy évvel ezelőtt beszélgettünk önnel a sürgősségi ellátás helyzetéről. Akkor azt mondta, nagyjából minden harmadik-negyedik beteg nem sürgősségi eset, mégis itt vár ellátást, hiszen akkor nem kell beutaló és nem kell munkaidőben mennie az orvoshoz. Változott azóta ez a helyzet?

– Gyakorlatilag nem. A sürgősségi ellátásról szóló törvényben többek között az szerepel, hogy alapellátási egységeket kell kialakítani ezeken az osztályokon. Ez azt jelenti, hogy a triázsrendszer segítségével először is elkülönítik azokat a pácienseket, akik nem igényelnek sürgősségi ellátást, majd őket irányítják ezekbe az egységekbe, amelyek tulajdonképpen háziorvosi funkciót látnak el.

– Az alapellátási egységek mikor indulnak el a gyakorlatban? Hivatalosan nem január elsején kellett volna?

– A törvénytervezet eredetileg ősszel jelent volna meg, ehhez képest a január elsejei indulás reális. Azonban mivel a törvénytervezet megjelenése végül decemberre csúszott, azt gondolom, nem meglepő, hogy egyes intézményekben a gyakorlati megvalósítás is késik valamennyit. Azokra az egészségügyi intézményekre igaz ez elsősorban, ahol eredetileg nem volt alapellátási ügyelet, hiszen akkor az új egység kialakítása nemcsak idő-, hanem pénzigényes is: új humán erőforrást igényel. Egyetlen egészségügyi szolgáltatótól sem lehet elvárni, hogy tíz munkanap alatt egy pluszszolgáltatást elindítson a nulláról.

– Hogy állnak a humán erőforrással az egy évvel ezelőtti állapothoz képest?

– Sajnos még rosszabb a helyzet, rendkívül túlterheltek az orvosok és a nővérek a sürgősségi osztályon. A szakdolgozók létszámát tekintve ugyan valamivel jobban állunk, de összességében még mindig kritikus a helyzet. Bár a kormány által bevezetett, egészségügyi területen tanulóknak szánt ösztöndíjak sokat segítettek, volt erőforrás-megkötő hatásuk, de továbbra is igen jelentős munkaerőhiánnyal küzdünk. Ez abból is fakad, hogy a gyermek-, illetve felnőtt-alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora egyre magasabb, ezért egyre több praxis marad üresen. Az ezekhez tartozó betegeknek pedig háziorvosi ellátás híján a sürgősségire kell men­niük. Amíg az alapellátást nem erősítik meg, addig a helyzet nem fog változni.

– Más országokban is ekkora problémát jelent ez, vagy van jobb stratégiájuk a munkaerőhiány megoldására?

– Mivel az Európai Sürgősségi Orvostani Társaságban, valamint az Európai Orvostani Társaságok Szövetségének sürgősségi szekciójában én képviselem hazánkat, van rálátásom az ágazatra és annak problémáira Európa-szinten is. Minden olyan országban, ahol van külön sürgősségi szakterület, ugyanezekkel a problémákkal küzdenek: amíg az alapellátást nem tudják megerősíteni, addig a sürgősségi osztályok folyamatosan túlterheltek lesznek.

– Reális a gyakorlatban, hogy az informatikai rendszerbe történő bejelentkezéstől legfeljebb tíz perc várakozás után besorolják a betegeket valamelyik kategóriába?

– Mi ezt a Heim Pál-kórházban tudjuk tartani. Ritkán, de előfordulhat, hogy hirtelen annyi magas prioritású beteg van, hogy túllépjük a tíz percet, de a legfrissebb intézményi adataink alapján az átlagos triázsolási idő 3-6 perc.

– A Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság rendszeresen képez triázsnővéreket. Az új jogszabály hatálybalépése miatt milyen mértékben várja a jelentkezők számának emelkedését?

– A törvény kidolgozásakor szakmai egyeztetést folytattak, amelyben a társaság egyik képviselője is részt vett, ezért már korábban felkészültünk a nagyobb mértékű jelentkezésekre. Októberben e-mailt is küldtünk a sürgősségi osztályok vezetőinek, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, várható egy törvény megjelenése, tervezzenek előre és képezzenek ők is triázsnővéreket, hogy zavartalanul át tudjanak állni az új rendszerre. Ez egy kórháznak nagyjából húsz nővér egynapos kiképzését jelenti, összesen bruttó 200 ezer forintért, ám volt olyan intézmény, amelyik ennyit sem volt hajlandó költeni erre, inkább megvárták, hogy megjelenjen a Magyar Közlönyben.

A teljes interjú a Magyar Időkben.

(forrás: Magyar Idők)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink