Levél a humán tárca parlamenti államtitkárának

„...Kedves Bence! A jelenlegi kormánykoalíció a Kossuth teret azért állíttatta vissza az 1944-es állapotnak megfelelően, hogy ezzel is felszámolja a kommunizmus / szocializmus örökségét. Az egészségügyi bérek tekintetében vajon miért nincs erre hajlandóság? Mert amit eddig tettetek, az alig több, mint a semmi. A fejlett országokban az orvosi, egészségügyi keresetek általában az első ötben, legtöbbször az első háromban vannak. Magyarországon a KSH honlapján megtalálható adatok alapján a szellemi foglalkozásúak nettó keresetét tekintve 18 ágazat közül az egészségügyi dolgozók a 17. helyen voltak a kereseti rangsorban 2011-ben. 2014-re (az utolsó feldolgozott teljes év) annyit sikerült a sokat emlegetett bérfejlesztésekkel elérnetek, hogy egy helyet javítva már a 16. helyen vagyunk. Ahogy többször is elmondtuk már, nem nyugat-európai bérekre tartunk igényt, hanem hogy a magyar társadalmon belüli relatív anyagi megbecsülésünk hasonlóan jó legyen, mint más országokban. Az első három ágazat átlagkeresetét tekintve ez azt jelenti, hogy egy átlagos egészségügyi diplomás jelenleg havonta kb. 150.000 Ft-tal kevesebbet kap kézhez, mint ami a társadalmi igazságosságot tekintve elvárható lenne! Különösen azért sértő ez, mert a 2010-es kormányváltás után az akkori egészségügyért felelős államtitkár azt mondta az orvosi életpályamodell és bérrendezés iránti igényünkre, hogy erre a gazdasági növekedés beindulásáig nincs forrás. Csak azt nem mondtátok, hogy utána minden másra lesz, de erre csakazértsem. Ügyes.

Közben az állami egészségügyi ellátás a szerencsejátékhoz vált hasonlatossá a betegek számára: lehet, hogy az elvárható szintű, akár nyugat-európai tekintetben is megfelelő ellátást kap a beteg, de ennek esélye többnyire kicsi, a betegek többsége még hálapénz adása mellett is az egészségügy rendszerének vesztese lesz. Nagyon sok helyen ugyanolyan problémák merülhetnek fel a humánerőforrás-helyzetet tekintve, mint amit a sajtóhírekből a Szent Imre kórház és Veszprém esetében hallottunk, csak nem mindenütt derül ki a széles közvélemény számára. Például az utóbbi hetekben az egyik megyeszékhelyi oktatókórházból másodvéleményért hozzánk forduló mindkét kollégánk kendőzetlenül leírta, hogy azért ilyen rossz az általuk küldött szövetminta minősége, mert már nem maradt olyan radiológus, aki megfelelően értene a CT-vezérelt szövetmintavételhez. Sőt, most már nem is tudják megismételtetni a mintavételt, mert rövid időn belül a Radiológiai Osztály 12 szakorvosa közül mind a 6 aktív korú elment és a maradó 6 nyugdíjas meg néhány rezidens nem ért ehhez a technikához. A betegek közül pedig van, akinek már másodszor szúrták meg a máját mintavétel céljából, eredménytelenül.

Egy másik megyei oktatókórházból egy klinikai vizsgálat keretében intézetünkbe küldött 14 eset felében(!) téves volt egy bizonyos génelváltozás kimutatása és így az ilyen elváltozást hordozó rákos betegek évi 8-10 millió forintos célzott biológiai kezelése. Ráadásul az egyikük mintájában még olyan rák sem volt, amit kezelni lehetne a kérdéses terápiával. De amíg látszatra működnek a dolgok (Kapott diagnózist a beteg? Kapott. Azt, hogy milyet, inkább ne firtassuk. Viszont le lehet könyvelni, hogy teljesültek a protokoll előírásai.), addig a kórházvezetés tudja jelenteni az államtitkárságnak, az államtitkárság a miniszternek, a miniszter pedig a kormánynak, hogy a rendszer még ilyen kevés pénzzel is működik... A kormány pedig azt mondhatja: Miért is adnánk több pénzt az egészségügynek, ha így is működik? Mi pedig megkérdezhetjük: Mennyien kapnak országosan olyan kezelést, ami az állapotukon javítani nem tud, sőt a mellékhatások miatt még ront is, miközben a társadalom feleslegesen ad ki súlyos összegeket erre? És vajon hányan nem kapják, akiknek járna?” – kérdezi levelében Lotz Gábor.

(A teljes levelet innen töltheti le.)