hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Egészségügy: anarchia, botrány

Pénzügyi anarchia uralkodik az egészségügy egyes területein, mondta Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke a Magyar Időknek.

– Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szakemberei hosszabb ideje ellenőrzik a hazai egészségügy különféle intézményeinek pénzügyeit, gazdálkodását. Ha röviden kellene összefoglalnia az eddigi tapasztalatokat, hogyan fogalmazna?
– Anarchia. Botrány. Ez a két szó, ami először eszembe jut.

– Erős kifejezések. Ezek szerint nem bánnak különösebben jól az adófizetők pénzével az egészségügyi intézményeknél.
– Az Állami Számvevőszéknek az a feladata, hogy – a parlament pénzügyi ellenőrző szervezeteként – őrködjön a közpénzek szabályos elköltése felett, s határozott jelzést adjon, ha problémás gyakorlatokat észlel. Ennek szellemében végeztük és végezzük a jövőben is ellenőrzéseinket az egészségügyben. Megállapításaink közül érdemes néhány példát külön is megemlíteni. Találtunk olyan kórházat, ahol szinte minden fontos terméket és szolgáltatást úgy vett meg az intézmény vezetősége, hogy nem folytatott le közbeszerzést, vagyis a vásárlásoknál minden lehetséges jogszabályt figyelmen kívül hagytak. Számos olyan kórház is akadt, ahol nem vezettek hiteles leltárt bizonyos eszközökről, így gyakorlatilag nem tudták megmondani, hogy adott pillanatban mekkora a készletük, s miből mennyi fogy. Néhol az elszámolások egyszerűen átláthatatlanok voltak. De kaotikus viszonyokat találtunk egyes szakrendelőknél is. Számos esetben hamis nyilatkozatokat tettek az intézményvezetők a gazdálkodásról, így esély sem volt arra, hogy kiderüljön, mekkora vagyonnal gazdálkodtak és a forrásokat mire fordították. Az eddigiek alapján azt kell mondjam: rendszerszintű, hogy az összességében több millió embert ellátó szakrendelők vezetői nem tartják be a legalapvetőbb gazdálkodási szabályokat sem. Elképzelhetetlen pénzügyi viszonyok uralkodnak néhol az egészségügyben. Ráadásul a korrupció ellen védelmet nyújtó kontrollrendszereket gyakorlatilag egyik ellenőrzött egészségügyi intézményben sem alakították ki megfelelően.

– Érdekes, amit mond. Különösen annak fényében, hogy rendszeresen azt hallhatja az adófizető: azért nem mennek jól a dolgok az egészségügyben, mert a kormány kevés pénzt fordít erre a célra. Az ellenzék állandóan a hiányzó vécépapírral példálózik.
– A pénz mennyiségét érintő kritika lehet, hogy jogos, de az is lehet, hogy nem. A helyzet úgy áll, hogy a súlyos gazdálkodási szabálytalanságok miatt nem tudhatjuk, valójában mennyi pénz kell az egészségügynek. A vécépapír kapcsán pedig – a tapasztalatok alapján – elmondok egy nagyon is elképzelhető eseménysort, ami más eszközökre és szolgáltatásokra is behelyettesíthető. A kórház vásárol hatalmas mennyiségben vécépapírt, de fel sem merül, hogy ezt közbeszerzési eljárásban tegye. Valahogyan kiválasztja a beszállítót, amelyik – a szabálytalan beszerzés miatt – minden bizonnyal jóval áron felül szállítja le az árut az intézménynek. A kórháznál a megérkező mennyiséget elfelejtik felvenni a leltárba, aztán amikor a beteg bemegy az illemhelyre, felháborodva tapasztalja, hogy nincs guriga. Teszem hozzá, teljesen jogosan. Leltár, nyilvántartás hiányában viszont senki nem tudja, mi lett a nagy mennyiségű vécépapír sorsa: lehet, hogy az összeset kitették a mosdókba és elfogyott, így többre lenne szükség, de az is előfordulhat, hogy egy részét ellopták. Mivel az egész folyamat teljesen szabálytalan, sajnos a lopás lehetősége mellett felmerül a korrupcióé is. A kórház újra rendel vécépapírt, a szállító pedig újra szállít, holott szinte biztos lehet benne, hogy csak később, az állami konszolidáció idején kapja meg a pénzt, a kórház ugyanis elköltötte, amit az államtól kapott. A szállító ezzel nyilván számol, beépíti a késedelmet az árba. S megteheti, mert nincs közbeszerzés, szabálytalan az egész folyamat.

– Adódik rögvest a kérdés: mi a megoldás?
– Érdemes ezt a helyzetet alaposan végiggondolni. A szakrendelők ellenőrzésekor két olyan intézményt is találtunk – érdekes módon éppen a fővárosban –, ahol minden megfelelően ment, a szabályokat betartották, a közpénzt eredményesen és hatékonyan költötték el, s ki is jöttek a keretükből. Olyan kórház is akadt, amely nagyjából szabályszerűen működött, ahol törekedtek az előírások betartására. Vagyis lehet jól csinálni. Ezeknek az intézményeknek a vezetőit megítélésem szerint nem szabad leváltani, hiszen a feladatukat el tudják látni. Ott kell beavatkozni, ahol a gazdálkodásban súlyos szabálytalanságok vannak. Lehet, hogy az ottani vezető egyébként kiváló orvos, remekül ért a gyógyításhoz és nincs párja a műtőben. De akkor csak azzal foglalkozzon, a pénzügyekkel, a logisztikával ne törődjön, azokat vigye valaki más.

A teljes interjút a Magyar Idők közli.

(forrás: Magyar Idők)
hirdetés

Könyveink