hirdetés
2020. szeptember. 28., hétfő - Vencel.
hirdetés

Biohasonló gyógyszerek a hazai piacokon

A biohasonló nem biogenerikus

Az originális készítmények piaci védettségének megszűnésével a biológiai gyógyszerek követő molekulái az ún. biohasonló gyógyszerek is megjelentek a hazai piacon.

hirdetés

A biológiai gyógyszerek hatóanyagai biológiai forrásból készültek vagy abból vonták ki őket, ilyenek pl. a vakcinák, a véralvadási faktorok, az inzulin, a daganatellenes vagy autoimmun betegségekben használt monoklonális ellenanyagok. Az originális készítmények piaci védettségének megszűnésével a biológiai gyógyszerek követő molekulái az ún. biohasonló gyógyszerek is megjelentek a hazai piacon az utóbbi években. A kémiai szintézissel előállított gyógyszerek esetén a követő gyógyszerek – a generikus készítmények – hatóanyagai nem különböznek az eredeti készítményétől és amennyiben a bioekvivalencia vizsgálatok során igazolható, hogy a generikus készítmény alkalmazása során a hatóanyag vérszintje azonos az originális készítmény esetén tapasztalttal, a várható klinikai hatás is ugyanaz lesz. A biológiai gyógyszerek hatóanyagai esetén azonban a molekulaszerkezet változékonysága és egyéb, a gyártástechnológiával is összefüggő tényezők (pl. fehérjemolekulák esetén eltérő izoformák, lánchosszúság, töltés, eltérő szennyezettség, stb.) miatt a követő molekulák esetén a teljes azonosság nem valósítható meg. Biohasonlóságról akkor beszélhetünk, ha a követő molekula egy már engedélyezett készítményhez minőségben, hatásosságban és biztonságosságban hasonló.

 

A biohasonló gyógyszerek engedélyezése

Egy biohasonló készítmény forgalomba hozatalához nem elegendő a hatóanyag azonossága és egy kis számú egészséges önkéntesen elvégzett bioekvivalencia vizsgálat (mint a generikus gyógyszerek esetén), hanem előre meghatározott elvek mentén, megfelelő jellegű és számú vizsgálat elvégzésével igazolni kell a termék kellő mértékű hasonlóságát az originális készítményhez.

Az első, laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok a strukturális eltérések azonosítására irányulnak. Ha az analitikai vizsgálatok során a strukturális eltérések kimutatásra kerülnek, akkor a továbbiakban azt szükséges megvizsgálni, hogy ezek a különbségek okoznak-e bármilyen eltérést a gyógyszer hatásosságában vagy biztonságosságában. Ehhez homogén betegcsoportokon végzett klinikai vizsgálatok szükségesek, melyeknek felépítése termékről termékre változó. A biológiai gyógyszerek nagy része fehérje, amelyekkel szemben a szervezetben képződött ellenanyagok módosíthatják a készítmény hatásosságát és biztonságosságát is, ezért a humán klinikai vizsgálatok során a biohasonló készítmények immunogenitását is vizsgálják

 

A biohasonló gyógyszerek indikációjának kiterjesztése

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) szabályai szerint lehetőség van arra, hogy egy biohasonló készítmény alkalmazható legyen az eredeti készítmény olyan indikációjában is, amelyben a biohasonló készítmény hatásosságát és biztonságosságát klinikai vizsgálatban nem vizsgálták (indikáció extrapoláció). Ez történt az infliximab esetében is. Az infliximab egy monoklonális antitestet tartalmazó biológiai gyógyszer rheumatoid arthritis, arthritis psoriatica, spondylitis ankylopoietica, valamint Crohn-betegség és colitis ulcerosa kezelésére. A biohasonló infliximab készítményt csak reumatológiai betegekben vizsgálták, majd az EMA engedélyezte a készítmény alkalmazását az eredeti gyógyszer minden indikációjában. Más országok hatóságai nem voltak ennyire megengedőek, Kanadában például a biohasonló infliximab csak reumatológiai és bőrgyógyászati betegségekben alkalmazható, a gyulladásos bélbetegségekben történő alkalmazás engedélyezéséhez további klinikai vizsgálatokra lesz szükség.

 

Drága gyógyszerek - központi beszerzés

A biohasonló gyógyszerek ára várhatóan 20-30%-kal alacsonyabb az innovátor termékek árainál, az árkülönbség tehát nem olyan jelentős mint azt a szintetikus gyógyszerek és generikumaik között megszoktuk. Ez az árkülönbség azonban a magas terápiás költségű biológiai gyógyszerek esetén jelentős megtakarítást eredményezhet a finanszírozónak.

Az infliximab volt az első készítmény, amelyet a biohasonló központi tendereztetés intézménye érintett. Az eljárás során olyan döntés született, hogy azok a betegek, akik már korábban megkezdték a kezelést, folytathatják az originális készítménnyel a terápiát, míg azok, akik most kezdik a  gyógyszeres kezelést, már csak az egyetlen, tender-nyertes biohasonló készítményt kaphatják. Vagyis a készítmény kiválasztása a finanszírozó döntése; sem az orvosnak, sem a betegnek nincs ebben a helyzetben választási lehetősége.

 

Az onkológus szakma nem támogatja a pusztán financiális szempontú gyógyszerválasztást

A közeljövőben várható biohasonló készítmények döntően onkológiai indikációkban lesznek használhatóak. Ezek referencia-gyógyszerei (az eredeti gyógyszerek) jelenleg az egyes daganatos betegségek kezelésének megkerülhetetlen terápiáját jelentik. Ha ezen gyógyszerek esetében is a finanszírozó döntése lesz a terápia megválasztása, és a jelen gyakorlatnak megfelelően csak egyetlen készítmény elérhetőségét biztosítja majd az OEP, az komoly szakmai kérdéseket vethet fel. Az onkológus szakma vezető véleményformálói szerint nem tűnik biztonságosnak az a megoldás, hogy az alkalmazandó gyógyszert pusztán anyagi szempontok alapján a finanszírozó válassza ki anélkül, hogy ebbe akár az orvosnak, akár a betegnek beleszólása lehetne. A terápiás döntés a kezelőorvos felelőssége, melyet a beteggel egyetértésben kell meghoznia, így célszerű lenne egy olyan finanszírozási megoldás kialakítása, amely hagy választási lehetőséget az orvos és a beteg számára is.

 

Dr. F. Zs.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink