"Most a poszt-Covid egészségügy jön"
Most a „poszt-Covid egészségügy” jön kiégett, fáradt és motiválatlan orvosokkal, ápolókkal, hosszú várólistákkal, magukra hagyott háziorvosokkal és betegekkel, mert az irányítás már rég kicsúszott az egészségügyért felelős minisztérium kezéből, mondta a Telexnek Rékassy Balázs orvos-egészségügyi szakközgazdász, aki önkéntesként dolgozott egy Covid-osztályon a harmadik hullámban.
(...) Hogy került oda?
Már az első hullám elején jelentkeztem önkéntesnek a hivatalos állami felületen, amikor toborozni kezdtek orvosokat, de se akkor, se azóta nem hívtak be. Igazából mint mindenhez Magyarországon, ehhez is személyes protekció kellett: a harmadik hullámban egy kórházigazgató barátom segítségével lehettem önkéntes az egyik budapesti kórházban. Az első naptól kezdve nagyon jól esett, hogy idegenként is hamar befogadtak, és nagyon hasznosnak éreztem azt, amit csinálok. (...)
Az orvosok egy zárt Facebook-csoportban, Google Drive-dokumentumokban cseréltek tapasztalatot más kórházakban dolgozó kollégákkal arról, hogy hogyan érdemes adagolni például a gyógyszereket, vagy melyek a legjobb betegellátási megoldások. Ez egyfelől a civil kurázsi megnyilvánulása, másfelől az én szememben súlyos rendszerbeli hiányosságot mutat. Ezt a feladatot ugyanis a minisztériumnak vagy a népegészségügyi hatóságnak kellene végeznie. Nekik kellene összegyűjtenie és szervezett formában terjesztenie az egész országban ezeket a szakmai tapasztalatokat, ajánlásokat, tudást. A magyar kórházakban nincs minőségbiztosítás, egységes szakmai protokollrendszer. Az ember az egyik helyen, jó időben és kipihent profi személyzettel olyan ellátást kaphat, mint Németországban, a másikban pedig rosszabb esetben olyat, mint Albániában. (...)
Milyen hibákat lát a kormányzat oldalán?
Szerintem sokat számít, hogy Magyarország egy év alatt sem tudott felkészülni megfelelő intézkedésekkel a járvány lelassítására. Nem épített fel kontaktkutatási hálózatot, nem hozott létre ingyenes tesztelési lehetőséget, nem épített ki hatékony izolációmenedzsmentet. Utóbbi alatt azt értem, hogy az emberek karanténba helyezéséhez egy csomó dolgot meg kellett volna oldani állami vagy önkormányzati segítséggel: kapjanak anyagi támogatást, teljes táppénzt az emberek a munkából való kiesésre, hogy érdekeltek legyenek az otthon maradásban, vagy szállítsák nekik házhoz az ételt, az élelmiszert. Egy járványt akkor lehet elfojtani, ha ideje korán közbelépünk. A magyar kormány különböző okok miatt a második és a harmadik hullámnál is jó másfél-két hónapos késlekedésben volt az intézkedésekkel. Továbbá a hiteles kommunikáció és adatszolgáltatás hiánya és fejlődésképtelensége bizalomvesztéshez vezetett, amely mind egyéni mind közösségi szinten rontotta a járvány elleni védekezés eredményességét. Én úgy láttam, a magyar politikai vezetés olyan hadsereg-parancsnokságként viselkedett, amely kalkulált ezzel a magas halálozási számmal annak érdekében, hogy a másik oldalon bizonyos előnyöket érjen el a háborúban.
Milyen előnyökre gondol? Gazdaságira? Politikaira?
Mindkettőre. Gazdaságilag azért, hogy megmaradjanak a munkahelyek, politikailag pedig azért, hogy az embereket ne tartsák túl hosszú ideig otthon bezárva. (...)
A teljes interjút ITT olvashatja
