Hormonpótlás és zenei elektrokardiogram

A WHO becslése szerint 2020-ra az ischaemiás szívbetegség önmagában a morbiditás és mortalitás legfőbb oka lesz világszerte, ezért jelenlegi elégtelen tudásunk fejlesztése a kórkép pathofiziológiájával kapcsolatban igen fontos.

A pajzsmirigyhormonok alapvető szerepet játszanak a kardiovaszkuláris homeosztázis szabályozásában, ennek a felismerésnek a nyomán az elmúlt években megnövekedett a pajzsmirigyhormonok szívelégtelenségben játszott szerepe iránti tudományos érdeklődés is, mivel kiderült, hogy e hormonok enyhe zavara is jelentős hatással bír a szívbetegek prognózisára, különösen szívelégtelenség esetén. Azonban mint Antony Gerdes és Gioargio Iervasi írják a Circulation egy korábbi számában megjelent összefoglaló közleményükben - Thyroid Replacement Therapy and Heart Failure -, a pajzsmirigyhormonok terápiás felhasználásának lehetősége a szívelégtelenség kezelésében még mindig kevéssé ismert terület, a legtöbb vizsgálat a balkamra-funkció (kontraktibilitás és relaxáció) javítására összpontosít, holott az újabb bizonyítékok szerint a miokardiális remodeling hasznosabb célpont lenne.

A pajzsmirigymormonok szívelégtelenségben játszott terápiás szerepének vizsgálatát nehezíti, hogy élő emberben leginkább csak a vér hormonszintjeit áll módunkban megismerni, a perifériás szöveti, így a szívre jellemző hormonértékek azonosítása jóval nehezebb. Ezért csak kevés klinikai vizsgálattal rendelkezünk, ráadásul ezek eredményei ellentmondásosak, így a kardiális aritmia pajzsmirigyhormonokkal történő kezelésének vizsgálatában továbbra is állatkísérletekre kell támaszkodnunk.

A New York Institute of Technology kutatóinak a Journal of Cardiac Failure-ben megjelent beszámolója szerint patkánykísérletekben a pajzsmirigyhormon-kezelés szignifikánsan csökkenti a szívinfarktus utáni aritmia-kockázatot. (A humán vizsgálatok szerint a szívelégtelen betegek fele szenved pitvarfibrillációban.)

A Thyroid Hormone Replacement Therapy Attenuates Atrial Remodeling and Reduces Atrial Fibrillation Inducibility in a Rat Myocardial Infarction–Heart Failure Model című tanulmány (Youhua Zhang és munkatársai) szerint a szívizomszöveti hipertiroidizmushoz hasonlóan a szívizomszöveti hipotiroidizmus is megnövekedett pitvarfibrillációs rizikót eredményez a szívelégtelen állatokban. A T4-gyel kezelt, szívelégtelenségben szenvedő patkányokban jelentősen enyhült a pitvarfibrillációs rizikó, továbbá az aritmia-redukció csökkent pitvari fibrózissal társult.

A kutatók korábbi vizsgálataikban azt is megállapították, hogy diabéteszes patkányok pajzsmirigyhormon-pótló terápiája megakadályozza a szívbetegség kifejlődését (Molecular Medicine, Low-Dose T3 Replacement Restores Depressed Cardiac T3 Levels, Preserves Coronary Microvasculature and Attenuates Cardiac Dysfunction in Experimental Diabetes Mellitus).

A szerzők következtetése - miszerint a szívinfarktus-szívelégtelenség utáni állapotban a pajzsmirigyhormon-pótló terápia elősegíti a pitvari szívizom remodelingjét és csökkenti a a pitvarfibrillációs rizikót –, amennyiben humán vizsgálatokban is beigazolódik, radikálisan megváltoztathatja a szívelégtelenség kezelését. (A kutatók szerint az eddigi humán vizsgálatok sikertelensége arra is visszavezethető, hogy azok túl nagy dózisban használták a pajzsmirigyhormonokat.)

Szívszorítóan

A Perspectives in Biology and Medicine-ben megjelent esszé - The Heartfelt Music of Ludwig van Beethoven - szerint Beethoven leghíresebb darabjai közül néhány olyan ritmust tartalmaz, amelyek megszületését a zeneszerző saját szívritmusa – szívritmuszavara – inspirálhatta. A University of Michigan és a University of Washington egy-egy kardiológusa, orvostörténésze és zenetudósa szerint a híres művek bizonyos részei Beethoven szívének kardiális aritmiáját, irreguláris szívritmusát tükrözik vissza. Joel Howell kardiológus szerint a szívbetegségből következő ritmusbeli szabálytalanság megjósolható mintázatokat követ, és ilyen mintázat hallható ki a híres zeneszerző darabjaiból is. Mint az esszé másik szerzője, Zachary D. Goldberger kifejti, a váratlan tempóváltások Beethoven zenéjében a szívritmuszavar aszimmetriáját másolják. A zeneszerző egyik érzelmileg telített művében pl., az opus 130-as B-dúr vonósnégyesben a záró Cavatina-tétel Beethoven saját bevallása szerint mindig könnyeket csalt a szemébe. A darab közepén a hangnem hirtelen megváltozik (Cisz-dúr) és sötét érzelmeket előhívó, dezorientációt és légszomj érzetét kiváltó aszimmetrikus ritmus jelenik meg benne. Beethoven zenészeknek szóló instrukciója szerint a részt „beklemmt”, azaz szívszorítóan kell játszani. Mint az esszé szerzői megjegyzik: a zenei részlet aritmiás jellege megkérdőjelezhetetlen.

Egy másik mű, amiben az aritmia egyértelműen megjelenik, az opus 110-es Asz-dúr zongoraszonáta, a zeneszerző utolsó zongoraszonáta-hármasának központi darabja, egy másik pedig az opus 81a, Esz-dúr zongoraszonáta nyitó része, amit Bécs 1809-es francia ostroma alatt komponált a zeneszerző. Mint Goldberger kifejti: az említett művek analógiába állíthatók a modern szívritmus-mérő berendezések kimeneteli információjával.