hirdetés
hirdetés
2021. október. 27., szerda - Szabina.
hirdetés

Tenderre várnak a biztosítók

   Az egészségbiztosítási terület nem lesz etikátlan, mint ezt ma állítják – mondja lapunknak adott interjújában dr. Váradi Péter. Az AXA Egészségpénztár ügyvezető igazgatója szerint nemcsak piacot, hanem reputációs kockázatot is jelent, ha belevágnak a kötelező egészségbiztosításba.

   Bár az Országgyulés megkezdte az általános vitát, számos kérdés kiforratlan még az egészségbiztosítás átalakítása körül; jogszabályokat kellene módosítani és egyelőre nem készültek el a végrehajtási rendeletek sem. Ön nemrégiben azt mondta lapunknak, nem hiszi, hogy a tenderkiírás előtt bárki véleményét megismerhetjük arról, megvásárolná- e egy állami pénztár 49 százalékát. Fenntartja ezt az állítását?
 – Igen. Azt gondolom, ez mindenképpen a pályázat kiírása után, esetleg nem sokkal a licit előtt derülhet ki, hiszen, ahogyan ön is mondta, rengeteg szabályozó hiányzik, amely alapvetően befolyásolja a rendszer muködését. A körvonalak már láthatók, de azokat módosítja még a parlamenti szavazás. Érezhető, hogy sokan sok mindent akarnak ezzel a törvénnyel.

    Azért is kérdeztem, mert a 10 éve muködő, szövetségekbe tömörült önkéntes egészségpénztárak közös sajtótájékoztatójukon lényegében felajánlkoztak, hogy szakmai hozzáértéssel bíró társai lennének a nagybefektetőknek. Nem korai ez?
 – Eredetileg arra szerettünk volna fókuszálni – csak önök másra voltak kíváncsiak –, hogy bemutassuk, az önkéntes egészségpénztári mozgalom komoly fejlettségi szintet ért el, s ezzel a tényezővel az egészségügyi reformfolyamatban lényegében nem számoltak még. Meg akartuk mutatni, hogy megvizsgáltuk az eredményeinket és arra jutottunk, ha felállnak a kötelező pénztárak, akkor a kiegészítő rendszereket már nem kell a nulláról újra kitalálni, létrehozni. Itt vagyunk és komoly dolgokat tudnánk csinálni.

    Mi az, amit önök tudnak, mások meg nem?
 – Először is: van 700 ezer ügyfelünk, ami másoknak nincs. Van kapcsolatunk 7-8000 egészségügyi szolgáltatóval, s mintegy kétmillió számlát utalunk, ellenőrzünk évente.

    És mi az, amibe beszállnának? A törvényjavaslat jól körülhatárolja, hogy a kötelező pénztárak nem folytathatnak kiegészítő pénztári tevékenységet.
 – Tapasztalatainkat szakmai befektetőként tudnánk bevinni egy kötelező pénztárba. Azért vagyunk kevésbé óvatosak, azaz azért mondjuk ki, hogy ily módon, ellátásszervezőként, tagtoborzóként részt vennénk ebben, mert pénzt, sokat legalábbis, nem tudnánk beletenni.

    Kicsi a vagyonuk?
 – Hogy kicsi vagy nagy, az nézőpont kérdése, az AXA-é például 3,6–3,7 milliárd forint. n Épp ennyit, minimum hárommilliárd forint saját tőkét ír elő a törvényjavaslat a beszálló kisebbségi tulajdonos részére. – Igen, de ez tagjaink vagyona. Olyan ez, mintha a bank által kezelt pénzre azt mondanák, hogy az a bank pénze.
 
    És ki dönt ilyen kérdésben, a közgyulés?
 – Igen. De nem gondolkodunk abban, hogy a tagok pénzét betegyük egy ilyen üzletbe. Azt gondoljuk, a pénztár tulajdonosként, esetleg szakmai befektetőként szaktudását vihetné be a rendszerbe.

   Mit ért szakmai befektetés alatt?
– Ebben az esetben azt, hogy az önkéntes pénztár csak jelképes tulajdonnal van a cégben, és az önkéntes pénztár és a nagy kötelező egészségpénztár kapcsolatai szorosabbak, mint egyébként lennének.

   Felajánlkozásukra jelentkezett már valaki, vagy ez üzleti titok?
– Néhány esetben a nevek adják az összekapcsolódásokat – elég nehéz elképzelni, hogy az OTP Egészségpénztár az AXA Biztosítóval szeretne tulajdonrészt szerezni és fordítva. Inkább az lehet kérdés, kinek érdekes mondjuk egy ágazati egészségpénztár.

    Az ön biztosítója, anyacége biztosan részt vesz?
 – Nem, mint mondtam, ez majd kiderül a tenderen.

   Elképzelhetőnek tartja, hogy lesz önkéntes pénztár, amely tagsága teljes vagyonával beszáll?
 – Nem.

   Azt mondják a szakértők, hogy a hazai népegészségügyi adatok nem vagy csak részben pontosak, és hogy rengeteg pénzt igényelne az új rendszerhez szükséges informatikai háttér. Ki fogja ezt finanszírozni?
 – Eléggé ellentmondásosak a hazai informatikai állapotokról szóló információk. Egyrészt azt mondják, a világon nincs még egy olyan kincs, mint az OEP adatbázisa, egy helyen, egy TAJ-számból gyakorlatilag az egész kórtörténet megmondható – igaz, ma még esetenként pontatlanok az adatok. Mások ezer – valószínuleg valós – hibára hívják fel a figyelmet. Az igazság valahol a kettő között lehet, ki fog derülni. n Igen, de a kötelező pénztáraknak saját hálózatot is ki kell építeniük. – Biztos vagyok benne, hisz a pénztáraknak az lesz az érdekük, hogy saját adataikat saját maguk kezeljék, nem bízhatnak senki másban.

    Ha már az adatoknál tartunk, egyes képviselők szerint minden tiltás ellenére sem zárható ki, hogy a leendő kötelező pénztárak felmérik majd tagjaik egészségi állapotát, sőt, azt állítják, hogy a piacot már fel is mérték. S hogy olyan adatokat tartanak majd nyilván, amelyeket nem volna szabadimages/
 – Azt gondolom, ez a fajta üzlet sem különbözik a többitől – azt leszámítva, hogy az egészségügyi adat érzékenyebb mindennél. Nem tudom elképzelni, hogy egészségügyi adatokat gyujtsenek az üzletkötők, ha erre nincsenek felhatalmazva.

   Az egészségügyi bizottságban elhangzott példa szerint a társadalom mai szociális állapotában akár két buszjegyért, apró ajándékért bármit elmondanak magukról az emberek, s máris megvan a kockázatszelekció lehetőségeimages/
– A biztosító viszont köteles befogadni bárkit, aki hozzá bejelentkezik, és itt vége is van a történetnek. A mai állapot szerint a pénztárakat két felügyelet, az egészségbiztosítási és a pénztárfelügyelet is ellenőrzi majd, ami nyilván kiterjed majd a nyilvántartott adatokra is. Ha csak a saját üzletünket nézem, ma is úgy muködik a rendszer, hogy az egészségpénztár, a nyugdíjpénztár és a biztosító adatait külön kell kezelni, nem lehet keresztértékesítést végezni az ügyfél beleegyezése nélkül.

   Egy biztosításmatematikus egyik korábbi interjúnkban elmondta, kifinomult technikái vannak az ügyfelek eluzésének, nincs lift, nem ültetik le a pácienstimages/
 – Nem zárom ki, hogy léteznek olyan finom eszközök, amelyekkel elkerülhetők bizonyos ügyfelek. De a félelem azért sem reális ebben a pillanatban, mert senki sem tudja megmondani, ki a „jó” ügyfél, hiszen ez nem függ a jövedelmétől, de direktben még csak az egészségi állapotától sem. Mindez folyamatos ellenőrzés, finomhangolás a szabályozó állam és a szolgáltatást nyújtó pénztárak között. Nem különbözik attól, ami bármely piaci területen történik. Biztos vagyok abban, hogy ez a terület nem lesz etikátlan, ellentétben azzal, ahogy ezt ma beállítják és feltételezik. Az állam nem mondhat le a szabályozó szerepérőlimages/

   Nem is akar, bár nem csitulnak a koalíciós indulatok: a legfrissebb hírek szerint akár az SZDSZ lesz az, amely ellene szavaz a törvénynek, ha az MSZP azt teljesen felpuhítja. A liberálisok az operatív ügyekben döntési jogot adnának a kisebbségi részvényeseknek. Nincs az a befektető, aki odaadná a pénzét, ha nem mondhatja meg, mire költik – állítják. Így van ez?
– A források az állam kezében vannak. Ő dönti el, mit kell érte csinálni.

    Hátimages/, egy ugyancsak vitatott pont szerint a díjtételbizottság évente egyszer felülvizsgálná a szolgáltatási csomagok tartalmát, s javaslatot tenne annak megváltoztatására. Bár a jogszabályalkotó elsősorban az új eljárások befogadására és a nem annyira hatásos gyógymódok szelektálására gondol, a legtöbben a csomagok szukítésétől tartanak.
  – Kiinduló helyzetben a csomag ugyanaz, mint most. Hogy a díjtételbizottság feladata hogyan alakul, ma még kérdés – jelen állapot szerint javaslattevő testületről van szó. Én úgy veszem, hogy a csomag csak minimálisan befolyásolható. A hatékonyságnövelést más módon várja el az állam. És ezzel visszaértünk az előző kérdéshez: az állam dönt, hogy mennyiért, mit nyújtanak a pénztárak. Ha a jelenlegi koncepcióval ellentétben még azt is ő akarja irányítani, hogy hogyan, akkor a befektetőnek annyi szerepe marad, hogy pénzt ad hozzá és szorít, sikerüljön neki. Ön beszállna ilyen üzletbe? Ha az állam azt várja, hogy megszabott összegből megszabott szolgáltatást nyújthasson valaki, akkor abban legalább szabadságot kell neki adnia, hogy miként vezeti a céget. Persze csinálhatja egyedül is, mint az elmúlt 17 évben, de akkor ez nem befektetés, hanem adakozás.

    Ha már a pénznél tartunk: sokan rendkívül kevésnek tartják a 20 millió forintot, amellyel egy pénztár megalapítható. Sok ez vagy kevés?
 – Nem tartom jelentős kérdésnek. Tudomásom szerint a tender előtt minden indulónak be kell bizonyítania, hogy rendelkezik azzal az összeggel, amivel egy biztosító ténylegesen elindítható.

   De miért éri meg valakinek beszállni a hazai egészségbiztosításba?
– Az egészségügyi piac nagyobb annál, mint amekkorát az összes biztosítás a kötelező gépjármutől a lakáson át az életbiztosításokig együttesen képvisel. Ezenkívül van kétmillió potenciális ügyfél, akinek a biztosító bebizonyíthatja, hogy valamit jól csinál, tehát számíthat rá másban is. Persze ez ugyanekkora reputációs kockázat is. Kötődhet a biztosító nevéhez csalódás is (rossz modor, rossz környezet, rossz ellátás). Meggyőződésem azonban, hogy egy jól muködő rendszerben kialakulhat olyan win-win szituáció is, amelyben az ügyfelek megérzik, a dolgok értük vannak az egészségügyben.

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
Köbli Anikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink