hirdetés
2020. január. 23., csütörtök - Zelma, Rajmund.
hirdetés

Magánpraxis kontra állami ellátás – különbségek a szülészeti ellátásban

Budapesten majdnem egyidőben, július első napjaiban két, szülészetre is szakosodott magánintézmény kezdte meg működését. Dr. Rose Klinikája a belváros egyik legfrekventáltabb helyén, a Roosevelt téren várja a kismamákat, a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika pedig a Semmelweis Egyetem által birtokolt, híres-neves Kútvölgyiben kezdte meg működését. 

hirdetés

Az átlagosat messze meghaladó körülmények között lehet szülni a főváros határában, a Telki Kórházban is. A körülmények mindhárom helyen a nyugat-európai átlagszínvonalat is meghaladják, áraik hazai körülmények között ugyancsak kiemelkedőek.

Piaci mustra

Az egészségügyi szolgáltatások piacán van kereslet a magánszülészeti ellátásra – kommentálja a klinikanyitásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási főosztályának helyettes vezetője.  A szülés egyébként a hazai kórházaknak sem rossz üzlet. Jelenleg a babák világrahozatalának segítése azon igen ritka orvosi beavatkozások egyike, amelyik nem esik a teljesítményvolumen-korlát hatálya alá. Egy komplikációmentes szülésért 93 ezer forintot utal az Országos Egészségpénztár (OEP), amennyiben ugyanez epidurális érzéstelenítéssel történik a térítés összege 103 ezerre növekszik. Egy császármetszés viszont már 192 ezer forintjába kerül az egészségpénztárnak.  Terhességi ultrahang vizsgálatért 596 pontot, 870 forintot számolnak el, a járóbeteg-szakrendelésen végzett terhesgondozásért az első trimeszterben 770, a másodikban és a harmadikban 495 forint jár, sorolja Molnár Attila.

A magánszektorban az árak jóval magasabbak, igaz, a körülmények is jobbak. A legrégibb hazai magánkórházban, Telkiben a terhesgondozás alkalmanként 20 ezer forint, egy „normál” szülés 480 ezer, az epidurális érzéstelenítésért külön 80 ezret számolnak fel, míg a császármetszés ára 590 ezer. A kismamákat négy napig tartják bent, s ha akarnak, melléjük költözhetnek e rövid időre férjeik is. Telki egyébként abban egyedülálló a magánszektorban, hogy itt akár saját, „hozott” orvosával is szülhet a kismama, ennek viszont feltétele, hogy a szülész szerződést kössön az intézménnyel.

Dr. Rose csomagba szerkesztette kínálatát; bár árai borsosak – normál szülés 590, érzéstelenítéssel 730, császármetszéssel 880 ezer –, ám ebben az otthoni, egyszeri bábalátogatástól kezdve a hatodik héten esedékes nőgyógyászati kontrollvizsgálatig több szolgáltatás is benne foglaltatik. A bennfekvés azonban csak egy, császározás esetén két napig tart.

A piacon jelenleg a Maternity árai a legkedvezőbbek: a normál, illetve a császármetszéses szülést egyaránt 400 ezer forintért kínálják, s ebben az árban – ha szükség van rá – az epidurális érzéstelenítés is benne foglaltatik. Negyvenezer forintos árengedményre számíthatnak azok, akik a terhesgondozást is itt végeztetik – alkalmanként 15 ezer forintért. Az ultrahang vizsgálat 12–15 ezer forintba kerül.

Állami álom

Eszternek két fia van, Leventét öt, Sebestyént két éve hozta világra. Tapasztalatairól mesél. „A szülés ára általában a terhesgondozási díj tízszerese, az árak pedig ugrásszerűen emelkednek. Öt évvel ezelőtt 5000 forintot fizettem egy-egy vizitért a magánnőgyógyászomnak, akitől megkérdeztem: mit kér a szülés levezetéséért. Az egyenes kérdésre egyenesen válaszolt: 50 ezer forintot. Hozzátette: akkor, amikorra ki vagyok írva éppen szabadságon lesz, de gondoskodik  helyettesítéséről. Ebben az esetben is neki kell fizetnem – válaszolta az elszámolás mikéntjét firtató kérdésemre –, ő majd rendezi a kollégával. A megbeszélés kulturáltan zajlott le közöttünk, ma sincs bennem egy szemernyi rossz érzés sem miatta. Ráadásul a történet éppen úgy folytatódott, ahogy vártuk: kollégája vezette le a szülésemet, akivel olyannyira meg voltam elégedve, hogy később nem csak Sebestyént hoztam nála a világra, azóta is ő a nőgyógyászom. Két évvel ezelőtt egyébként már 8–10 ezer forint volt a vizitdíj, hasonló összegekről hallottam ismeretségi körömből is. Sebestyénnél kérdésemre a doktor azt mondta, annyit adjak, amennyit gondolok. Amikor szültem, épp ügyeletes volt, 25 ezret tettem a borítékba, megköszönte, s azóta is hozzá járok. A kiadások egyébként nem állnak meg itt, van hogy fizetni kell az ultrahang- vagy a vérvizsgálatért. Attól függ, hol és mennyiszer csináltatja az ember. Ami az állami terhesgondozást illeti, arra persze elmentem, hiszen négy megjelentést kellett igazolnom ahhoz, hogy megkapjam  az  anyasági támogatást. Úgy láttam, a terhesek hozzám hasonlóan pecsétekért járnak a szakrendelőbe.”

Kvázi piacon, kvázi szereplők

A közelmúltban az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke emelt szót a szülészek által szabott díjtételek ellen. Mikola István feljelentést és szigorú vizsgálatot ígért e témában. A bizottsági elnök azonban, sajátos módon, egyik nyilatkozatában elválasztotta egymástól a hálapénzt és a szülészi díjtételeket, mondván: az utóbbi korrupció és kényszerítés, míg az előbbit ki-ki saját döntése alapján, utólag adja, mértéke az egyén anyagi lehetőségeitől függ. Igaz, tette hozzá, ez utóbbinak sem híve.

Arra nincs magyarázat, hogy a díjtételeken felháborodott kismamák most szemérmesen miért levélben fordultak a bizottsági elnökhöz, amikor 2004-ben gátlástalanul tették fel szülészeik nevét és tarifáit az internetre, mi több, értékelték is őket. Igaz, a halapenz.hu rövid idő múlva, adatvédelmi okokból lekerült a webről, hogy aztán ezer másik oldalon üsse fel a „fejét”. Hol itt a titok, amiről eddig nem tudtunk?...

A díjtétel és a hálapénz valóban nem teljesen azonos kategória. A különbség oka azonban inkább az, hogy az állam által fenntartott, társadalombiztosítás által finanszírozott intézmények falai között az egészségügy e szegmense igazi piaccá alakult, ahol sokkal kevésbé működik az alá- és fölérendeltségi viszony. A terhes nem beteg, szolgáltatást vásárlóként jelenik meg, így is viselkedik.

Ezt a konklúziót kizárólag Rácz Jenő, volt egészségügyi miniszter, a veszprémi megyei kórház főigazgatója vonta le a hirtelen fellángolt társadalmi vitából, s igyekezett sajátos megoldást találni rá. Így Veszprémben hivatalos szerződéses viszony kötheti a kismamát választott orvosához. A helyi szülészek egyharmada él a szerződéskötés lehetőségével, a terheseknek azonban – sajátos módon – alig tíz százaléka. Ráadásul az egykor volt Egészségbiztosítási Felügyelet töröltette a szerződésekből a díjtétel összegét, így elveszett annak lényege, az, hogy e bevétel immár az adóhatóság számára is látható legyen. Rácz szerint ez életszerűtlenné tette a modelljüket.

A megoldást tehát máshol kell keresni.

Ki mit mondott?

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke szerint mindenképpen egységes szabályozásra van szükség azoknál az eseteknél, amikor a szülő nő ragaszkodik választott orvosához. Tóth Zoltán kifejtette: Magyarországon szabad orvos- és intézményválasztás van, és erős a társadalmi igény arra, hogy az az orvos legyen ott a szülésnél, aki a terhesség alatt is gondozta a kismamát. Amennyiben egy orvost felkérnek, hogy a szülésnél is közreműködjön, akkor ezzel azt is vállalja, hogy a nap bármely szakában riasztható és a szülés körüli hetekben bármikor rendelkezésre áll. A professzor hozzátette: ezt az extra rendelkezésre állást, a készenléti munkáért kapható díjat jogszabályok nem rendezik, de az orvosok döntő többsége előre nem szokott összeget kikötni. Úgy véli, a jelenlegi tisztázatlan helyzet nem jó senkinek, sem az orvosnak, sem a szülőknek, ezért mindenki számára az egységes szabályozás lenne célszerű. Mint mondta, a kollégium elnökeként szívesen részt vesz az egyeztetéseken, amelyek rendezni kívánják a kérdést, megjegyezte azonban, hogy nem kötelező fogadott orvost választani. A szülészek mindenhol lelkiismeretesen végzik munkájukat – hangsúlyozta a professzor.

Aki ragaszkodik saját orvosához, annak ezért fizetnie kell – reagált Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke Mikola István képviselő felvetésére. Azt azonban, hogy ezt milyen módon lehetne honorálni, azt már szabályozni kell – tette hozzá a köztestület elnöke. A bizonytalanságokat és a vadhajtásokat meg kell szüntetni – értett egyet a politikusi felvetéssel Éger István, aki figyelemre méltónak nevezte a rendezésre irányuló szándékot. Éger István hozzátette: az ilyen és hasonló esetek miatt kell a kötelező kamarai tagságot visszaállítani. Egy „normális kompetenciákkal” működő szakmai kamarának ugyanis díjtétel-ajánlási jogosítványa van, amely keretek közé szorítja a szélesőségeket, és megfelelő, hiteles információkat közvetít a lakosság felé.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink