hirdetés
2020. július. 02., csütörtök - Ottó.
hirdetés

 

Halállátók – a tudomány szemével

November első hétvégéjén, halottak napján mindenki megemlékezik elhunyt szeretteiről.

hirdetés

Az ünnep kelta eredetű, a Nyugat- és Közép-Európát, valamint az i.e. 4. században a Kárpát-medencét is elfoglaló kelták úgy vélték, novemberrel kezdődik az új év, amikor egy napra kinyílik az élők és a holtak világát elválasztó kapu. A halottak napja az újév köszöntésére, a jó halottak megvendégelésére és a gonoszak elijesztésére szolgált. A 20. században az orvostudomány érdeklődése is megnőtt a haldoklók élményei iránt.

A kutatásokban többek között a klinikai halálból visszatértek beszámolói segítenek. Mint azt Pilling János pszichiáter, tanatológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa egy két évvel ezelőtt megrendezett, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében tartott konferencián elmondta, az emberek harmada emlékszik klinikai halál után visszatérve különböző élményekre (near death experiences, NDE).

Élmények testközelből

A magyar orvosok halálközeli élményekkel kapcsolatos hozzáállásáról eddig nem készült felmérés, azonban Pilling János személyes tapasztalatai azt mutatják, ha tudományos nyelven beszélnek nekik ezekről az élményekről, az orvosok roppant érdeklődőek. A témában tudományos vizsgálatot végző orvosok jelentős része Pilling doktorhoz hasonlóan pszichiáter, az egyik legnevesebb közülük a tavaly elhunyt kanadai Ian Stevenson. Kutatásai szerint a különböző kultúrákban hasonló élményeket élnek át a haldoklók, pusztán az élmények interpretációja különböző az adott kultúrára jellemző módon. A múlt században beinduló érdeklődés is egy pszichiáter, Raymond Moody 1975-ben megjelent, Élet az élet után című könyvéhez kötődik.

A kutatásokat végző orvosok másik csoportját a kardiológusok adják, akik az újraélesztettek beszámolói kapcsán kezdenek a téma iránt érdeklődni. A legnevesebb közülük Michael Sebom, aki 1994-ben indította az Atlanta Study-t az NDE tudományos vizsgálatára, és Maurice Rollins, aki közvetlenül operáció után kérdezte a pácienseket testen kívüli élmények után kutatva. A halálközeli élmények ugyanis abból a szempontból nem specifikusak, hogy egyéb helyzetekben is kialakulnak, így például erős stressz vagy drogok hatására – ketaminnal történő altatás során gyakran –, álomban, vagy egy speciális jógafajta gyakorlása során.

Az élmények fajtái

A Pilling János által interjúvolt száz magyar „halállátó” közül senkinek sem volt negatív tapasztalata, a nemzetközi vizsgálatok szerint is az emlékezők 99 százaléka pozitív élményekről számol be. Az átéltekben sok a közös, így általános a békesség, boldogság, nyugalom tapasztalata, sokan életük legboldogabb időszakaként számolnak be a klinikai halál állapotában töltött öt, különleges esetben 20–30 perces időszakról (ez utóbbi hideg vízbe fulladás esetén történhet meg, amikor a test lehűlése hosszabb visszatérési periódust tesz lehetővé).

A sötét alagúton való áthaladás közismert élményét csak az „élményesek” 40 százaléka említi – mondja Pilling János, a felnőttek zöme beszámol viszont halott rokonokkal való találkozásról. A gyermekek pedig, mivel közeli halottaik zömmel még nincsenek, élő rokonokkal találkoztak elbeszéléseik szerint. (A gyermekek halál közeli élményeit kutató orvos szakemberek is vannak, például Jim Tucker gyermekpszichiáter.) Móra Ferenc gyerekkorában átélt hasonló élményt, meg is írta – említi a magyar pszichiáter.

Jellemző NDE, amikor az illető kívülről látja a testét, ami a beszámolók szerint annyira meglepő élmény, hogy a legtöbben először fel sem ismerik magukat, megzavarodnak, visszatérve attól tartanak, hogy megbolondultak. Ez a megbolondulástól való félelem a kutatók számára az egyik érv amellett, hogy testen kívüli élményüket az alanyok nem maguk találták ki.

A legtöbb „élményes” beszámol valamilyen fénylő lénnyel való találkozásról, aminek nem adnak nevet, de a tökéletesség és a teljesség érzését társítják hozzá, és a mindentudást. Az élet eseményeinek áttekintése is jellemző, amikor az illető látja, érzi, milyen fájdalmat okozott másoknak. Egyes teológusok úgy vélik, ez lehet a pokol-élmény, mert az alanyok ilyenkor a szégyen miatt elkezdenek távolodni a tökéletesség érzésétől, azaz, mondják a teológusok, nem a negatív kínzatás, hanem a pozitívtól való megfosztás élménye jelenti a poklot.

Napsütés, virágok és madarak

A tudomány természetesen nem csak az élmények összegyűjtésével, de magyarázatával is próbálkozik, egyelőre kevés eredménnyel. A biológiai elméletek a hipoxia-hiperkapnia kísérletes kiváltásán alapulnak, amelynek következtében hasonló élmények jönnek létre, de például testenkívüliség sose – szögezi le Pilling János, aki a kombinált magyarázat híve, szerinte a biológiai és pszichológiai magyarázatok egymást kiegészítik. A pszichológiai elmélet szerint a testenkívüli élménynek az az oka, hogy így az illető eltávolíthatja magától a haldoklás tényét, amit egyébként szörnyű volna átélni. A spirituális magyarázatok pedig mindenkinek a saját világképéből következnek, az azonban bizonyos, hangsúlyozza a pszichiáter, hogy sokat tanulhatunk a klinikai halálból visszatértektől, akik szerint az emberek feleslegesen veszekednek, háborúznak, birtoklásra törekednek, ahelyett, hogy kiélveznék az élet egyszerű szépségeit, a napsütést, a virágokat vagy a madarak röptét.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink