hirdetés
2019. december. 09., hétfő - Natália.
hirdetés

 

Bele lehet-e halni az öregségbe?

Boga Bálint gerontológus professzor több évtizedes praxisa alatt nem találkozott egyetlen olyan emberrel sem, akinek halálát az a bizonyos "végelgyengülés" okozta volna, amire néhány országban elfogadottan hivatkoznak.

hirdetés

Mostanában egyre többször hallani ezzel a témával kapcsolatban az időskor kutatásával foglalkozó szakemberek, gyakran egymásnak is ellentmondó véleményét. Nem véletlenül, hiszen az előrejelzések szerint az "öregek kora" jön el, 2030-ra több mint egymillió 100 éves ember lesz a világban. Vagyis az életkor egyre inkább kitolódik, szinte a "matuzsálemi" határokig.

Ahogy Székács Béla, a Magyar Geriátriai és Gerontológiai Társaság elnöke mondja, az öregedés természetes folyamat. "Ennek a folyamatnak viszont igen sokféle változata van. Gyakorlatilag ahány ember, annyi féle. Nincs két egyformán öregedő a nálunk élő 2 millió 60 éven felüli között sem. Mindenki az idilli, szép öregkort képzeli el magának, csakhogy ezért igen sokat kell tenni, és már fiatal korban. Nem csak az egészségügynek, a pácienseknek is. Csodaszer nincs, annak ellenére, hogy egyre több szerencselovag kísérli meg varázsbogyókkal, különleges készítményekkel, drága, és hatástalan szerekkel garantálni az örök ifjúságot."

Az időskor biológiai, fiziológiai folyamatáról sokan, sokféleképpen írtak. Fritz Reimann pszichoanalitikus, "Az öregedés művészete" című munkájában határozottan azt a nézetet vallja, hogy az öregkor formálható, alakítható, de vannak olyan dolgok, amelyekbe bele kell törődnünk. Később és hosszabban öregszünk, köszönhetően nagyrészt az egyre fejlődő tudománynak, a jobb, hatékonyabb egészségügyi ellátásnak, a fejlettebb diagnosztikai módszereknek. Az emberi életkor felső határa elméletileg akár 120-130 év is lehetne, ha nem jönne közbe valamilyen betegség, amely miatt korábban következik be a vég.

"Szervezeti, és működésbeli ártalmakról van szó, - mondja Székács professzor - és az ezek következtében létrejövő változások összessége vezet végső soron a halálhoz. Egy szerv, vagy szervrendszer, valamilyen funkció gyors leromlása mindig kóros változás, és nem a normális öregedés következménye."

Vagyis "csak" az időskor nem elég ok a halálra. Az energia elvesztése, a "végelgyengülés" mögött általában mindig van valamilyen valódi halálok. Székács professzor szerint a gazdaságilag fejletlenebb országokban gyakran elfogadják halálokként a végelgyengülés megjelölést, éppen a diagnosztika elmaradottsága miatt. De olyan eset is előfordul, amikor van halálok, csak nem diagnosztizálható, nem mutatható ki.

A 30-as, 40-es években még az időskori halálokok között 16 százalékban szerepelt a végelgyengülés megjelölés. Ma - bár maga az öregedési folyamat elvezethet idáig elvileg - gyakorlatilag a legtöbb országban konkrét kórmegállapítást és kórmegjelölést fogadnak csak el a halálozási jegyzőkönyvön.
    Bár az öregedés folyamata kétségtelenül kedvezőtlen változásokkal jár, amelyek nyomán könnyebben kialakulhatnak kóros elváltozások, lassítani lehet az időskorral járó biológiai, és pszichés terhek megjelenését. Ezért viszont dolgozni kell, a szervezet állandó karbantartásával, a testi és szellemi aktivitás megőrzésével, kiegyensúlyozott életmóddal. Mindehhez a tudomány a maga módján járul hozzá, a geriátria fejlődésével, a genetika és őssejtkutatás előrehaladásával, azokkal a modern terápiákkal, amelyek az immunrendszer erősítését szolgálják.

Az Egészségügyi Világszervezet határozott álláspontja az, hogy egyre többen érnek meg magas életkort, és nem is szervi bántalom, vagy betegség következtében veszítik el életüket, hanem a "természetes kopás," 

elhasználódás, energiavesztés következtében. Ezért célszerűnek látják, hogy - talán már a következő évben - felvegyék a hivatalosan is elfogadható halálokok listájára az öregkori végelgyengülést – írta az MTI-Press.

(forrás: MTI-Press)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink