Adherencia: csak egy fogalom?

-          Klinikai vizsgálatok:

A klinikai vizsgálatokban és a mindennapi gyakorlatban jelentős eltérések figyelhetők meg a terápiás eredményekben. A különbségek egy része a nem megfelelő beteg-együttműködésben keresendő.  Ez jelentős probléma a krónikus betegségek kezelése során is. Ezek a betegségek hosszan tartó gyógyszeres kezelést igényelnek, amely még inkább megkívánja a beteg aktív közreműködését a gyógyítás végcélja érdekében. A tartós gyógyszeres kezelésre szoruló krónikus betegek a terápiásan javasolt gyógyszereiknek csupán 50%-át alkalmazzák előírás szerűen. A csökkent beteg-együttműködés veszélyezteti a kezelés eredményességét, jelentősen növeli az egészségügyi erőforrások felhasználását.

-          A WHO álláspontja:

Az adherencia WHO szerinti definíciója „az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”. Maga a szó (adherence) ragaszkodást, pontos betartást jelent. A mai elvárások szerint az orvos egyezteti ajánlásait a beteggel, aki így nem utasítást hajt végre, hanem a megbeszélt módon él, étkezik és szedi a gyógyszereket.

-          Mindennapok:

A beteg együttműködése változhat attól függően, milyen körülmények között zajlik a kezelés. A mindennapi életben elért terápiás hatékonyság és a klinikai vizsgálatokban tapasztalt hatásosság nem egyezik meg. Az egyéb krónikus belgyógyászati betegségek mellett tapasztalt compliance átlagosan sajnos csökkent. Asthma, COPD, hypertonia, dyslipidaemia és a diabetes mellitus esetén: 60-75%. Viszont a beteg együttműködésének hiánya súlyosbíthatja a betegséget, mely következményeként a halálozás valószínűségét is növelheti.

-          Adherencia vagy compliance?

Adherenciáról beszélünk, ha az egyén a terápiás folyamatban a gyógyszerszedéssel és/vagy életmód-változtatással az egészségügyi ellátás ajánlásai szerint együttműködik. A compliance kifejezi, hogy a beteg mennyiben tartja be a javasolt gyógyszeres terápia időtartamát, a javasolt gyógyszer(ek) dózisát és azok alkalmazási gyakoriságát; a gyógyszerszedés pontosságáról ad felvilágosítást. A perzisztencia pedig a gyógyszeres kezelés hosszát fejezi ki.

-          Eszközhasználat befolyásolja-e?

Krónikus obstruktív tüdőbetegek non-adherenciáját eredményezheti a rossz inhalációs technika is. Ezeknek a betegeknek a terápiájában nagyon fontos a megfelelő inhalációs technika elsajátítása, mert a terápiás hatás ekkor lesz teljes. Az eszközhasználat betanítása alkalmával az inhaláció lépéseit többször el kell végeztetni, hogy a beteg biztonsággal tudja használni otthonában is az inhalációs eszközét. Nálunk ez komoly részét képezi a terápiának, sok időt szánunk a betegek oktatására. Ugyanilyen fontos, az ismételt vizitek alkalmával ellenőrizni az eszközhasználati technikát, s javítani az esetleges hibákat. Az inhalációs eszközök eltérő módon működnek, a betanítás lépéseit a tüdőgyógyász és az asztmanővér ismeri, tanítja be. Sok időt, odafigyelést igényel, mire a beteg megtanulja használni az eszközét. Ezért nagyban veszélyezteti a kezelés eredményét, ha nem szakorvos vált inhalációs eszközt. Azonos hatóanyagok esetén sem megengedett az inhalációs eszközök cseréje, innen ered az ”egyenértékű, de nem helyettesíthető” fogalom. Ha a váltást nem a szakorvos teszi meg, hanem például a háziorvos vagy a gyógyszerész, a beteg együttműködése gyakran jelentősen romlik. Az új, ismeretlen eszköz másként néz ki és másképpen működik, mint amit betanítottak neki, így a beteg nem tudja megfelelően használni. Ennek következménye, hogy gyakran nem is használja, rosszabbul lesz, gyakoribb orvosi vizit szükséges.

-          Együttműködést javító eszközök:

A beteg önmagáért érzett felelősségének fokozása.

Az egészségügyi ellátás koordinációja: a háziorvosok, valamint szakorvosok, illetve egyéb egészségügyi szakemberek közötti együttműködés javítása.

Az orvos-beteg kommunikáció javítása (alapos, egyszerű, széles körű információ nyújtása betegségről, a gyógyszerelés módjáról).

Betegfelvilágosító nyomtatványok, edukációs programok.

Önmonitorozásra alkalmas módszerek alkalmazása (gyógyszerszedési napló, mobilalkalmazások).

Összegzés:

Az adherencia nem csak egy fogalom, hanem elérhető cél is a megfelelő eszközök alkalmazásával. Pszichológiai tényezők figyelembevételével és betegtájékoztatással elérhető, ám ennek érdekében megfelelő időt kell szánni arra, hogy a beteggel átbeszéljük a betegsége természetét, miért is kell szednie a gyógyszert, milyen adagolásban és milyen időtartamban. Fontos, hogy a beteg a kapott információk birtokában tisztán lásson a betegségével és az alkalmazott terápiával kapcsolatban. Bizonyított, hogy a tájékozott beteg nagyobb valószínűséggel tarja be a terápia szabályait. Így a páciensek szakszerű edukációja önmagában is javítja a terápiahűséget. Ennek fő oka, hogy a megfelelő tájékoztatás eloszlatja az alapvető félelmeket, hiedelmeket (többek között a mellékhatásokkal kapcsolatban), tudatosítja a kezeletlen betegség esetleges következményeit, felhívja a figyelmet a terápia kedvező hatásaira. A betegedukációs programok is nagyon hasznosak a terápia megtartásában.  Ezekben a programokban a betegek emlékeztetőket kapnak – nyomtatványokat, ismertetőket – a betegséggel kapcsolatban, melyek ösztönzik a terápia folytatására.

Irodalom:

1. Elliot RA. Journal of Health Services Research and Policy. 2009;14:58-61.

2. WHO. Adherence to long-term therapies. Evidence for action. 2003.

3. Cramer JA, Roy A, et al. Medication compliance and persistence: Terminology and definitions. Value in Health. 2008;11(1):44-7.

2017. november 28.

HU-0478