Tanulságok a svéd végjátékból
A nikotin története és jövője
A dohányzás okozta egészségkárosodás megítélésében az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb szemléleti fordulata a cigaretta és a nikotin fogalmának szétválása volt. Ez a szétválasztás tette lehetővé történetileg a nikotinpótló terápiák (NRT) megjelenését. Karl Fagerström nyitóbeszédében a nikotinpótló kezelés történetéhez nyúlt vissza, hogy meghúzza a párhuzamot a dohányzás füstmentes alternatívái és az NRT-megközelítés között a 8. No Smoke Summit konferencián.
A Nikotin- és Dohányzáskutató Tudományos Társaság (Society for Research on Nicotine and Tobacco, SRNT) alapítójaként Karl Fagerström az elmúlt években rendszeresen arra hívta fel a figyelmet, hogy Svédországban a legalacsonyabb a hagyományos cigarettát használók aránya az Európai Unióban, mindössze 5 százalék. Értékelése szerint ez döntően a dohányzás hagyományos, füstmentes alternatívájának, a snüssznek az elterjedésével magyarázható. A szakember hangsúlyozta, hogy a skandináv tapasztalatok megbízható adatokkal igazolják a dohányzásiártalom-csökkentés hatékonyságát. Álláspontja szerint időszerű lenne az uniós szabályozást felülvizsgálni a témában, hogy az egészségpolitikai döntések az aktuális tudományos bizonyítékokon alapulhassanak.
A nikotinpótlás történeti gyökerei
Az 1960-as évek végén svéd orvosok figyeltek fel arra, hogy tengeralattjárók személyzete snüsszt használt olyankor, amikor a dohányzás tilos volt, vagy nem volt lehetséges. Ez a megfigyelés alapvető felismeréshez vezetett: a fogyasztói viselkedésben a nikotinbevitel, és nem maga a dohányzási rituálé volt a központi tényező. Ez indította el a nikotinpótló terápiás termékek fejlesztését, amelyek közül az első – a nikotinos rágógumi – a hetvenes évek végén került forgalomba.
Idővel a nikotinpótlás módszerei bővültek, és 2009-ben megjelentek az első nikotinpárnák is, kezdetben gyógyszerként regisztrálva. Az Európai Unió 2014-es dohánytermék-irányelve pedig új távlatokat nyitott meg a nikotintartalmú készítmények fejlesztésében.
Napjainkban a különböző nikotintermékek összetételének összehasonlítása alapján a nikotinpárnák nagy hasonlóságot mutatnak a klasszikus NRT-készítményekkel: gyógyszerészeti minőségű nikotint tartalmaznak, és a segédanyagok köre is nagyrészt megegyezik. Ugyanakkor, míg a cigarettafüstben több tucat potenciálisan káros vegyület mutatható ki, addig a füstmentes termékekben ezek mennyisége nagyságrendekkel alacsonyabb (Back et al., 2023). Ez a különbség alátámaszthatja azt a felvetést, amely szerint – ha a fő cél a dohányzással összefüggő halálozás és morbiditás csökkentése – a füstmentes alternatívák megközelíthetik a nikotinpótló kezelés hatékonyságát a dohányzási ártalom visszaszorításában, akár a dohányzásról való leszokásban is.
Svédország mint kivétel Európában
Amikor Ausztria, Finnország és Svédország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, a csatlakozási szerződés Svédország számára kivételt rögzített. Az EU egy 1989-es irányelve ugyanis tiltotta az orális dohánytermékek forgalmazását, ám a snüssz Svédországban már jó ideje hagyományos és széles körben elterjedt termék volt, ezért a tilalmat kulturálisan is problémásnak ítélték, és így Svédország mentességet kapott.
Svédország ma az egyetlen európai ország, ahol a hagyományos dohányzás prevalenciája 5% körüli értékre csökkent. Ez különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy az ország a dohányzás-ellenőrzési intézkedések szigorúságát mérő rangsorban csupán a mezőny hátsó részében helyezkedik el. A kedvező adatok hátterében a snüssz széles körű és kulturálisan elfogadott használata áll, amely fokozatosan kiszorította a cigarettát. A dohányzás visszaszorításának svéd idővonala azt mutatja, hogy a snüssz elterjedésével párhuzamosan a cigarettaértékesítés folyamatosan csökkent. Ennek eredményeként Svédországban figyelhető meg Európa legalacsonyabb, dohányzással összefüggő halálozási rátája, különösen a férfiak körében – míg a dobogón mellette szerepelő Norvégia és Izland hasonló stratégiát követ.
Szabályozási tanulságok és dilemmák
Svédország egészségpolitikai célkitűzése, a „füstmentes ország” elérése, 2025-re volt kitűzve. Ennek érdekében a svéd kormány csökkentette a snüssz adóját (–20%), míg növelte a cigarettákét (+10%). Ez a relatív ártalomcsökkentést előtérbe helyező modell ugyanakkor ma is komoly vitákat vált ki Európában, ahol a füstmentes alternatívák jelenleg nagyon változó megítélés alá esnek. Ennek kapcsán Fagerström aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a jövőben éppen a kevesebb károsanyag-kitettséggel járó termékek (elektromos cigaretta, hevített dohánytermék, nikotinpárna) kerülhetnek tiltás vagy szigorúbb szabályozás alá. A szakember szerint az ilyen forgatókönyvek valójában ellentétesek a közegészségügyi célokkal, és növelik annak valószínűségét, hogy a dohányzók továbbra is az éghető cigarettánál maradnak.
A svéd tapasztalat arra utal, hogy a dohányzás visszaszorítása nem kizárólag tiltásokkal és szigorú szabályozással érhető el. A nikotin és a dohányzás fogalmi szétválasztása, valamint a kevesebb károsanyag-kitettséggel járó alternatívák elfogadása mérhető közegészségügyi eredményekhez vezethet. A modell legfontosabb tanulsága, hogy a dohányzás, illetve a nikotinfogyasztás ma már nem egyenlő a cigarettázással – ennek felismerése alapvetően formálhatja a jövő dohányzásellenes stratégiáit. Amennyiben a népegészségügyi megközelítés középpontjában a függőség kockázata áll, a füstmentes alternatívák kevéssé tekinthetők hatékony eszköznek; azonban ha a cél a dohányzással összefüggő halálozás és megbetegedések csökkentése, akkor ezek az alternatívák jelentősen csökkenthetik a problémát.
Az előadás teljes terjedelmében megtekinthető a No Smoke Summit honlapján.
Forrás: Karl Fagerstrom (2025) History and future of nicotine plus some learnings from the Swedish end-game. 8th Summit on Tobacco Harm ReductionKEYNOTE előadás, SCHORE (online)
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
