DR. Kern Dávid cikkei

A GERD megóv a H. pyloritól?

Húsz, heterogenitásuk ellenére is egyértelműen összegezhető vizsgálat eredményei szerint a refluxbetegségben szenvedők körében szignifikánsan kisebb a H. pylori-fertőzés prevalenciája. Az eredmény klinikai vonzatai egyelőre bizonytalanok, de befolyásolhatják az eradikációs terápia jövőjét.

A British Medical Journal április 5-i számában közölte azt az elemzést, amelyben húsz tanulmány adatait tekintették át, hogy meghatározzák a H. pylori-fertőzés incidenciáját gastrooesophagealis refluxbetegségben (GERD). Fontos klinikai kérdésről van szó, hiszen az érvényes irányelvek a kórokozó – duodenális ulcus esetén bizonyítottan bevált – eradikációját ajánlják. Ugyanakkor egyes kutatók a baktérium GERD-del való sajátos kapcsolatát e mikroba védő hatásával hozzák összefüggésbe, és erre hivatkozva elutasítják a kiirtását. Emellett szólnak azok a megfigyelések is, amelyek szerint a fertőzötteknél a reflux kevésbé súlyos formában jelentkezik. A GERD az átlagpopuláció 25–40 százalékát érinti.

A górcső alá vett húsz tanulmány közül tizenhat szerint a GERD-betegek ritkábban, a kontrollcsoportok tagjaihoz képest mindössze 60 százalékos eséllyel fertőződnek. A további négy tanulmányban a H. pylori-fertőzés prevalenciáját a GERD-ben szenvedők körében észlelték nagyobbnak.

Cukorbetegek szemészeti szűrése

A vakság egyik leggyakoribb oka ma is a diabeteses retinopathia, pedig a cukorbetegség szemészeti szövődményei hatékonyan kezelhetők és a látásvesztés az esetek többségében megelőzhető. Brit klinikusok most új irányelveket dolgoztak ki a 2-es típusú diabetesben szenvedők szemészeti szűréséhez.

A legtöbb országban évenkénti szemészeti ellenőrzést javasolnak a cukorbetegek számára. Ezt epidemiológiai adatokkal és szakmai bizottsági véleményekkel, nem pedig a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumaival indokolják. Ezért a szűrések optimális gyakoriságának meghatározására 1991-ben kilenc éven át tartó vizsgálatot indítottak (Liverpool Diabetic Eye Study). Az eredményeket januárban közölte a Lancet.

A kilenc év során a 2-es típusú diabetesben szenvedő 4770 betegnél összesen 20 570 szemészeti vizsgálatot végeztek. A pácienseket az első ellenőrzés alkalmával készült három szemfenéki kép alapján négy csoportba sorolták (1. nincs retinopathia; 2. nonproliferatív vagy háttér-retinopathia, 3. preproliferatív retinopathia, 4. látást veszélyeztető, proliferatív retinopathia). Az első két csoporthoz tartozókat évente, a másik kettő tagjait félévente ellenőrizték, míg azokat, akiknek a látása veszélybe került, azonnal tovább vizsgálták.

A benignus pozicionális szédülés és gyógyítása

A szédülés leggyakrabban előforduló és legegyszerűbben kezelhető oka a jóindulatú, paroxizmális pozicionális szédülés. Sokszor mégsem ismerjük fel, és agyi képalkotó vizsgálatokra, kalorimetriára vagy audiometriára utaljuk a beteget, holott ezek ilyenkor nem segítik a diagnózis megállapítását.

A benignus paroxizmális pozicionális szédülés (BPPSz) panaszait a kanalolithiasis-elmélet szerint a belső fül ívjáratainak endolymphájában szabadon mozgó részecskék okozzák. A diagnózis a jellegzetes pozicionális nystagmus alapján állítható fel (1. ábra).

Német kutatók retrospektív tanulmány keretében vizsgálták BPPSz-ben szenvedő 71 beteg ellátását, akik közül a legtöbben már megjártak egy kisebbfajta Canossát, mire a berlini szakemberekhez kerültek. Tüneteik miatt korábban átlagosan három különböző szakorvosnál fordultak meg. Az általuk felkeresett neurológusok 31 százaléka, a fül-orr-gégészek 16 százaléka, a belgyógyászoknak és a családorvosoknak pedig csupán 2 százaléka végezte el a diagnosztikus értékű Dix–Hallpike-manővert.

Cső helyett kapszula

Az endoszkópos eljárások gyors fejlődése akár az eredeti ötlet lényegét, a betegbe bevezetett csövet is feleslegessé teheti – ígérik a közelmúlt fejlesztési eredményei. A virtuális endoszkópiának csak annyi köze van az endoszkóphoz, hogy a vizsgáló a monitoron endoszkópos felvételhez hasonló képet lát, ugyanis a vizsgálat egy jó felbontású CT és egy fejlett grafikai szoftver segítségével történik.

A CT-felvételekből a számítógép megalkotja a bél belső felületének háromdimenziós képét, amelyet a vizsgáló a képernyőn megtekinthet. Az eljárás majdnem olyan jó minőségű képet szolgáltat, mint a „valódi” endoszkópia, miközben megkíméli a beteget a cső bevezetésének kellemetlenségétől és kockázatától. A virtuális endoszkópia a bélcsatornán kívül a légutak és elméletileg bármelyik üreges szerv vizsgálatára alkalmas. A vastagbél vizsgálatánál az erélyes hashajtástól és a bél levegővel történő felfújásától így sem menekülhetnek meg a betegek mindaddig, amíg ki nem fejlesztenek egy olyan kontrasztanyagot, amelynek segítségével a számítógép el tudja különíteni a bélsarat a szövetektől.

A kapszula-endoszkópia során a beteg egy pohár vízzel lenyel egy kis kapszulába zárt kamerát.

A kapszulához tartozó adóberendezés fantasztikus képeket közvetít a bélcsatorna belsejéről. A 11x30 milliméter méretű berendezés kamerát, fényforrást, elemet és adóantennát foglal magában. Az elem nyolcórás életideje alatt 50 000 képet küld a vevőkészülékhez, amelyet a beteg az övére csatolhat. Az ebben tárolt adatokat az orvos számítógép támogatásával értékelheti. A kapszula lenyelése nem okoz fájdalmat, ezenkívül lényeges, hogy eljut a vékonybél disztális részébe is.