Dr. nagy judit cikkei

Nem növekszik a kockázat

A hipertermia bizonyos állatfajoknál teratogén hatású, és a magzat halálához vezethet. Dán kutatók arra kerestek választ, hogy veszélyezteti-e a láz az emberi magzat életét.

A hipertermia a hősokk-fehérjéken keresztül befolyásolja a szervezet proteinszintézisét. Az osztódó sejtek apoptosisát idézheti elő, ami súlyos vagy letális fejlődési rendellenességek kialakulásához vezethet. Ezenkívül láz hatására fokozódik a méh kontraktilitása, így a magzat korai stádiumban kilökődhet.

Bár az állatkísérletek arra utalnak, hogy láz esetén embereknél is hasonló folyamatok mennek végbe, az eddigi klinikai tanulmányok eredményei ellentmondásosak. Egyes vizsgálatok szerint lázas terhesek magzatainál növekszik az idegrendszer és a szív fejlődési rendellenességeinek kockázata, más tanulmányok azonban megcáfolják ezt. Ugyancsak vitatják az összefüggést a magzati halálozás és a terhesség során fellépő láz között.

A dán vizsgálatba 24 040 terhest vontak be. A terhesség első 16 hete során kialakuló lázas epizódokat dokumentálták, mivel ekkor zajlik az embriogenezis, tehát amennyiben a láz teratogén hatású, ebben az időszakban lehet a legnagyobb valószínűséggel kimutatni az összefüggést. Az esetek 96,7 százalékában prospektív, 3,3 százalékában retrospektív adatgyűjtés folyt.

MR-tomográfia polarizált héliumizotóppal

Mainzi radiológusok új képalkotó eljárást vizsgálnak, amely minden eddiginél jobb minőségben, ionizáló sugárzás nélkül ábrázolja a tüdő gázcseréjét és vérellátását. Az eljárás a tervek szerint a krónikus obstruktív tüdőbetegségek kezelésének pontos követésében, tüdőreszekció előtt pedig a megtartandó részek elkülönítésében nyújt majd segítséget.

A kontrasztanyag nélküli CT- és MR-felvételeken a levegő sötét foltként jelenik meg, és eltakarja a részleteket. Napjainkig a tüdő légtereit csak radioaktív kontrasztanyagokkal lehetett ábrázolni. Mainzi radiológusok most a hélium nem radioaktív izotópját használják kontrasztanyagként – a beteg 3He és levegő keverékét lélegzi be. A kísérleti stádiumban lévő eljárás a gázcserében részt vevő tüdőrészek ábrázolását nagy jelintenzitással teszi lehetővé.

Mérni lehet a héliumizotóp koncentrációját – ennek alapján az egyes területeken az oxigén parciális nyomása is meghatározható. Ebből következtetések vonhatók le a helyi perfúziót illetően: ahol kevés oxigén távozik a levegőből, csekély a véráramlás. A ventilációra és a perfúzióra vonatkozó adatok alapján meghatározható, hogy a műtét során a tüdő mely részei távolíthatóak el.