Prof. dr. Farsang Csaba cikkei

A béta adrenerg receptor blokkolók már az 1960-as évek óta gyakran alkalmazott gyógyszerek a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az egyes szerek eltérnek a farmakokinetikai (felszívódás, szervezeten belüli eloszlás, kiürülés) és farmakodinámiás (egyes szervekre gyakorolt hatás mechanizmusa)  tulajdonságaik alapján. A béta adrenerg receptorok blokkolása mellett az egyes anyagok egyéb hatásaik (lipidoldékonyság, béta-1 / béta-2 receptorszelektivitás, addicionális vazodilatátor effektus, receptorstabilizáló hatás, receptoraktiváló hatás) is különbözőek, melyeket szintén figyelembe kell venni a betegek kezelésekor.

A RAS-rendszert gátló ACE-gátlók vagy ARB-k a vérnyomáscsökkentő kezelés alappillérei. Kevés kivételtől eltekintve szinte minden hipertóniás beteg kezelésére alkalmazhatók, a betegek többségében tiazidszerű / tiazid típusú diuretikummal, zömmel dihidropiridin típusú kalciumantagonistával, s bizonyos esetekben doxazosinnal, illetve béta-blokkolóval kombinálva. A fix kombinációk alkalmazása előnyben részesítendő.