Hugo F. Fernandez és Jacob M. Rowe cikkei

Célkitűzés
Az akut myeloid leukaemia (AML) klonális betegségek heterogén csoportját jelenti, amelyeket – heterogenitásuk ellenére – azonos indukciós protokoll szerint kezelnek. Az indukciós protokoll alapját hosszú évek óta rendszerint egy antraciklin készítmény és a citarabin kombinációját tartalmazó kemoterápia jelenti. Az alábbi összefoglaló szerzői az AML kezelésében előrelépést mutató, újabban publikált tanulmányok eredményeit tekintik át. 

Újabb eredmények
Az összefoglaló szerzői áttekintik azokat a klinikai tanulmányokat, amelyekben az antraciklin adagjának emelésével, illetve további szerek, például a gemtuzumab ozogamicin hozzáadásával, vagy az „ütemezett-szekvenciális” megközelítéssel bizonyították a dózisintenzifikáció jelentőségét fiatalabb betegeknél. A szerzők alátámasztják az idősebb (>60 éves) AML-betegek kezelésének, valamint a biológiailag különböző betegségek és betegek eltérő terápiás megközelítésének jelentőségét. Az ehhez szükséges megközelítések részben a dózisredukción és -intenzifikáción, valamint az újabb szerek kedvezőbb toxicitási profilján alapulnak.

Összefoglalás
Az agresszív indukciós terápiának köszönhetően az AML-ben szenvedő betegek remissziós aránya és túlélése javulást mutat. Az indukciós terápia részeként az AML daganatsejtek egyes specifikus molekuláris rendellenességei ellen irányuló új terápiás szereket jelenleg vizsgálják.

Kulcsszavak
Akut myeloid leukaemia, dózisintenzifikáció, indukciós kezelés, célzott terápia