Csizmadia Alexa cikkei

Hogyan viszonyul egymáshoz ma a képzőművészet és a vallás? A debreceni Istenem című kiállítás erre keresi a választ egy olyan időszakban, melyben a vallás globális politikát meghatározó tényezővé válásának lehetünk tanúi. 

Magát az átfestést „tunning”-nak nevezi, s jelenlegi Tizennyolc piros alma című kiállítása – amely a Memoart galériában látható – a Tunning sorozat hetedik kiállítása. 

Tájaik egyszerre idegenek és ismerősek, azt sugallják, mintha megközelítésük egyedüli lehetséges módja nem a racionális értelmen, hanem a zsigereken keresztül vezetne.

Az egzisztenciális félelmekről éppen úgy szól, mint a média által gerjesztett félelemről, hiszen a szó nemcsak a terrortámadások vagy a sertésinfluenza globális félelmét takarja, hanem a mindennapi élet csendes kis félelmeit is. 

Ismerős környezetünk térképe ugyanakkor elveszíti az objektivitását, az utcák hálózatát események és kapcsolati hálózatok írják felül.

A díszruhák, hintók és urnák hátterében történelmi személyiségek temetési menetéről készült fotók adnak historikus távlatokat a gyász kellékeinek.

Különösen igaz ez a szociálisan érzékeny művészek esetében, akik egyre nagyobb számban vannak jelen a hazai és a nemzetközi színtéren is.

A fimmel és képzőművészettel egyaránt foglalkozó Hegedüs (innét a névben megjelenő kettes szám) könnyed anyagot mutat be, amely a legutóbbi évek munkáinak keresztmetszete.

Mesterséges tájainak nemritkán valós tájak a kiindulópontjai, a művész azonban mindent átértelmez és mindent idézőjelbe tesz.

Ez azonban nem hiperrealista ábrázolást jelent, Barakonyi megközelítése ennél sokrétűbb.