hirdetés
hirdetés

Molnár Szabolcs cikkei

#1
2012-03-12 13:41:00

A Budapesti Tavaszi Fesztivál idei programja rövidebb és talán valamivel szellősebb is a megszokottnál. A hagyományosan tizenhét napos rendezvénysorozatból közel egy hetet húzni kellett, az okok unásig ismertek. Az alábbiakban – gondolva a jegyvásárlást az utolsó pillanatokig halogatókra – néhány csemegének ígérkező eseményre hívjuk fel a figyelmet.

  #2
2011-09-22 15:22:00

Ausztriában nagyon komolyan vették az évfordulót, a doborjáni szülőház mellé a közelmúltban csinos kis koncerttermet emeltek, a sógorok itt rendezik a fesztiválév húzóeseményeit.

  #3
2011-05-26 16:12:00

A tisztelt Olvasó pedig tudja, hogy jelen volt-e, avagy nem. Elsősorban az utóbbiaknak szól az alábbi ajánló.

  #4
2011-03-17 14:19:00

Mint minden jó karban tartott viszályban, ebben is szélsőséges álláspontok kialakítására kényszerültek a felek.

  #5
2011-01-20 11:05:00

A karmester Eötvös Péter – a „harmadik legismertebb” – volt. 

  #6
2010-10-21 12:54:00

Az alkalmi elárusítóhely egyetlen kis asztalból állt és kizárólag zongoramuzsikát kínált, Bachot és Beethovent, a szlovákiai Skuta Miklós (Miki Skuta) előadásában. 

  #7
2010-06-17 11:18:00

Utóbbi azért is „meglepő”, mert a hanganyag nem más, mint a milliószor felvett Négy évszak Vivalditól, valamint a Lully-tanítvány Jean-Fery Rebel (1666–1737) különös balettje, Az elemek, amely szintén nem ismeretlen a hanglemezpiacon.

  #8
2010-05-20 13:03:00

Az ütőhangszerek garmadájával elzajosított és érzéki pihegésekkel elpojácásított szám hű képet fest arról a korszakról, melyben Velence Las Vegasszá változott.

  #9
2009-05-01 00:00:00
A zenetörténetben valamivel járatosabbak soha nem hitték el a mesét a Mozartot mérgező Salieriről. Sem Puskinnak, sem Shaffernek. Ám Milos Forman Amadeusa után bizony kevesen mertek volna kiállni a piactérre, hogy II. Józseffel való eszmei közösségüket hangoztassák: kedvencünk Salieri! Pedig amíg nem volt Mozart jelentős szerző, mondjuk az 1770- es évek elején, bizony Salieri az egyik legprogresszívebb, leginvenciózusabb komponisták közé tartozott. Arról pedig most ne is beszéljünk, hogy mára teljesen elfeledett operái nagyobb előadásszámot produkáltak, mint például a Figaro házassága, pedig ha valami, akkor az tényleg nagyot szólt annak idején. (Mozart Haydn éves fizetéséhez mérhető összeget akasztott le veleimages/) Azt is tudjuk, hogy az idős Salieri milyen önzetlenül támogatta az ifjú tehetségeket – a rossz nyelvek szerint ezt is csak lelkifurdalásból tette.
  #10
2008-12-01 00:00:00
1761-ben Karl von Zinzendorf gróf egy pantomim-balettet látott a bécsi Burgtheaterben, melynek témája – így írta naplójában – „rendkívül szomorú, gyászos és ijesztő volt”. A Don Juan, avagy a Kővendég lakomájának zenéje igencsak napsugarasnak és pillének tűnik a mai fül számára, mégis jobban járunk, ha hitelt adunk Zinzendorf szavainak.
hirdetés
hirdetés

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.

hirdetés

A december végén megjelent jogszabály változások, így a fix díj elvonása, és az új indikátor rendszer bevezetése korántsem segíti a magyar közfinanszírozott alapellátás működését.