Köbli Anikó és Tinnyei Mária cikkei

Megsemmisítette az Alkotmánybíróság (Ab) az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény egyes részeit, de elutasította a reformjogszabály egészét támadó indítványokat. A taláros testület döntésében nincs visszamenő hatályú rendelkezés, így akár változatlanul maradhatnának a még Molnár Lajos miniszter által meghatározott intézményi kapacitások és az ezt alátámasztó finanszírozási szerződések. Csakhogy Székely Tamás már miniszteri meghallgatásán bejelentette, felülvizsgálják az egészségügyi intézmények területi ellátási kötelezettségét és az azokhoz tartozó teljesítményvolumen- korlátokat. Az ezzel kapcsolatos munkálatok már megkezdődtek, az viszont még sokak számára kérdés, hogyan orvosolható tartósan a kórházak eladósodása, miként az is, hogy mely gazdálkodási formában lehetséges leginkább a rendre újra előkerülő nehézségek elkerülése.

Folytatás a 10. oldalon

Kitüntetett szerephez juthatnának a Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET) a fekvőbeteg-ellátó intézmények közötti kapacitások elosztásában – egyebek között ez derül ki abból a törvénytervezetből, amelyet a szaktárca lapzártánk idején nyújtott be a parlamentnek. A javaslat szerint az országban 31 kórház kerülne vezető pozícióba, és az Új Magyarország Fejlesztési Tervben meghatározott elvek alapján a jövőben elsősorban ezen intézményekben fejlesztik majd az aktív ellátáshoz szükséges, nagy értékű diagnosztikai eszközöket, bővítik a gépparkot.
Az egészségügyi miniszter által jegyzett, az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló jogszabályban meghatároznák azt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) szakmacsoportonként minimálisan milyen mértékű kapacitásra kell szerződnie a súlyponti kórházakkal. (Ezek kiemelt feladatokat látnának el, és a nap 24 órájában sürgősségi ellátást garantálnak a lakosság számára.) A kormány döntése alapján valamennyi egyetem, a szaktárca irányítása alatt álló kilenc országos intézet közül kettő, valamint a Honvéd, a BM, a MÁV kórház és az Országos Gyógyszerészeti Központból alakuló Központi Gyógyintézmény kapna kiemelt szerepet. Vidéken főként a megyei kórházak kerülhetnek hasonló pozícióba (lásd táblázatunkat).
Miből, mennyit?
A tervezet szerint a krónikus ágyak számát 7430-cal emelnék, így jövő júliustól a jelenlegi 19 979 helyett 27 409 ágynyi kapacitást finanszírozna a pénztár. Ebből a súlyponti kórházakba 6282 ágyat csoportosítanának. A jelenlegi 60 146 aktív ágyból 15 911-et megszüntetnének és 23 989 ágyon történő gyógyítást a súlyponti kórházakban kötnék le. A fennmaradó 19 946 ágyat az összes többi intézmény között osztanák szét, közigazgatási régiók szerint, szakmacsoportonként, normatíva alapján. Így például a dél-alföldi régióban található összes, nem kiemelt kórházak közé sorolt intézmény 2142 aktív és 1756 krónikus ágy fenntartására pályázhatna (lásd táblázatunkat).
A térségi kórházak között elosztandó kapacitás koordinálásában fő szerepet kapnak a Regionális Egészségügyi Tanácsok. Molnár Lajos egészségügyi miniszter sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a szaktárca a törvény hatályba lépését, január elsejét követő nyolc napon belül konkrét, intézmények szintjére lebontott régiós kapacitás tervet küld a regionális tanácsok részére, amelyek húsz napon belül dönthetnek a számukra kiosztott kapacitás felosztásáról. (A kiemelt kórházak a törvényben rögzített minimális ágyszámukon felül pályázhatnak térségükben további kapacitás lekötésére.) Elképzelésüket a területükön található kórházak fenntartóival egyeztetik, és további 30 napon belül a tulajdonosok jóváhagyják, vagy elutasítják a tervezetet. Amennyiben a tulajdonosok nem támogatják egyhangúlag a RET elképzelését, akkor a miniszter további nyolc napon belül dönt a régió normatíváinak felosztásáról. Az új jogszabály szerint az új finanszírozási szerződéseket március végéig megköti a pénztár a szolgáltatókkal. Információink szerint évente egy alkalommal – minden év június 30-ig – a Regionális Egészségügyi Tanács pályázatot írhat ki a kapacitások 10 százalékának átszervezésére. A keretek módosítását az intézmények – pályázat hiányában – maguk is kezdeményezhetik, melyet a tanács köteles lesz elbírálni. Váratlan események bekövetkeztekor a RET kérheti a szolgáltatók körének, illetőleg a régió kapacitási normáinak felülvizsgálatát a felügyeletnél. Sőt a régiós tanácsok a határ mentén élők minél színvonalasabb egészségügyi ellátásának érdekében egymás közt is „üzletelhetnek” a kapacitások legfeljebb 10 százalékával.
A baj nem jár egyedül
A RET-ek kiemelt szerepével azonban van egy kis probléma, mégpedig az, hogy a kapacitást szabályzó törvénnyel párhuzamosan januártól a tanácsok összetétele is megváltozik. Szolnoki Andrea, aki a Közép-magyarországi Régió Egészségügyi Tanácsának elnöke, az önkormányzati választások óta nem hívta össze a testületet, ugyanis a jelentősen átalakult önkormányzatok még nem mindenütt álltak fel. Pillanatnyilag az általa elnökölt testületben az egészségügyi intézmények tulajdonosai intézményeik OEPbevételének arányában kaptak szavazati jogot. A tanács működéséhez szükséges kevesebb mint 10 millió forintot a tagok ugyanilyen arányban adták össze.
Az új szabályozás hatálybalépése után a tagok kapacitásaiktól függetlenül egyenlő szavazati joggal bírnak majd. Vagyis, annak az önkormányzatnak, amely jelenleg az ellátórendszer felét üzemelteti – huszonkétezer kórházi ágyból tizenkétezret –, is egy, és az egyetlen kórházát működtető református egyháznak ugyancsak egy szavazata lesz. Ez némiképp elgondolkodtató, miként az is, hogy a kormány az évek óta megállapodásra képtelen tulajdonosoktól vár egyhangú döntést – véli Szolnoki Andrea. Szerinte az érdekellentétek miatt erre semmi esély.
A kapacitást szabályozó törvény legnagyobb vesztesének pillanatnyilag a főváros, illetve annak kórházi ellátórendszere látszik. Ugyanis egyetlen intézménye sem kap kiemelt szerepet a régióban. Egyébként, ha a kormány elé került tervezet alapján a Középmagyarországi Régióban elosztandó ágyak arányát elemezzük, kiderül: a régióhoz tartozó 13 654 aktív ágyból 4 697-et a bázisintézményekben kötne le a szaktárca, ebből 1419-et az országos intézetekben, 1864-et pedig a Semmelweis Egyetemen. Vagyis a fővárosnak valamennyi kórházáért lobbiznia kell a RET ülésén ahhoz, hogy a fennmaradó aktív ágyakból minél többet megszerezzen. A krónikus ágyak esetében a régióban felosztható 8 507 ágy körül a súlyponti kórházak 518-at üzemeltetnének. A tét most sem kicsi: 7 989 ágyért kell harcba szállni.
Ki kommunikálja a változást?
Áldemokratikus az a feltételezés, illetve kívánalom, hogy majd a regionális egészségügyi tanácsok megállapodnak a fenntartható ellátórendszer sarokszámairól – fejti ki dr. Zombor Gábor, a Dél- Alföldi Régió Regionális Egészségügyi Tanácsának elnöke, aki a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházának főigazgatói posztját cserélte nemrégiben a kecskeméti polgármesteri székre. A fideszes országgyűlési képviselő az egészségügy előtt álló feladatokat ugyanolyan „diktátumként” éli meg, mint a kilencvenes évek „ágylábtörvényéhez” kötődő ágyszámcsökkentéseit – a mozgástér ugyanis most is nagyon szűk. A RET-ek megkapják a listát: kivel nem kötnek szerződést, mennyi ágyat kell megszüntetni, miként azt is, melyik intézményhez nem nyúlhatnak. Ha valakinek megszüntetik a kórházát, az nyilván nem írja majd alá a meg-állapodást – mondja Zombor Gábor, aki szerint, ha volna is hajlandóság, az idő kevés a megegyezésre. Márpedig konszenzus híján a döntés lehetősége az összesen 50 nap lejártával visszaszáll a miniszterre. Hogy mindezt miként kommunikáljuk? – kérdez vissza a polgármester. – Kommunikálja a kormány, az ő tervezete, nem!?
Az Észak-magyarországi Régióban hamarosan 700 ágy megszüntetéséről kell megállapodnia a Regionális Egészségügyi Tanácsnak. Az eddigi információk alapján dr. Trencsényi Erzsébet, a RET elnöke, a kazincbarcikai kórház vezetője először régiótérképet rajzol, pontosítja az adatokat az intézményvezetőkkel. Nagyjából lapunk megjelenésével egy időben velük egyeztet, majd a megye, végül a régiós tanács elé viszi a kérdéseket.
– Jelentős megtakarítás nem érhető el, ha nem zárunk be egy intézményt sem, fűteni, világítani akkor is kell, ha kitolnak néhány ágyat – mondja az elnök, aki minden kormányt hibáztat azért, hogy eddig senki sem mert hozzányúlni az ellátórendszerhez, most viszont minden egyszerre zúdul mindenkire. Trencsényi Erzsébet a Medical Tribune-nek úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy hátrányos helyzetű régióként jóval kevesebb ágyat kell megszüntetniük, mint például a Dél-Alföldön, korántsem biztos abban, hogy képesek lesznek a megegyezésre. Mindenki védi a saját intézményét, amit csak átfűszerez a politika. A gond az, hogy az egészségügy átstrukturálása mögött emberek és munkahelyek vannak, és a kórházi kapacitás leépítésével párhuzamosan még nem épült ki megfelelően a diagnosztika és a járóbeteg-ellátás; igaz, ennek fejlesztésére lesz mód a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében.
Mellette és ellene
Tragikusnak minősíti az ellátórendszer jelenlegi működését és mérhetetlenül cinikusnak az egészségügy átalakításával kapcsolatos kormányzati kommunikációt dr. Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum egészségpolitikusa, aki szerint már csak az a kérdés, mikor szakad el a cérna. Az országgyűlési képviselő lapunknak kifejtette: többek közt igazságosabb ellátást, a területi egyenlőtlenségek kiküszöbölését ígérik, miközben ismeretei szerint 24 intézményben megszűnne az akut ellátás, s az átalakítandó intézmények mintegy 70 százaléka vidéki. Mindez fiskális szemléletet jelent, amikor a tervezést nem a szükségletekhez igazítják. A képviselő az elképzelések szakmapolitikai megalapozottságát is megkérdőjelezi, szerinte ugyanis a „fűnyíróelv” érintené például a daganatos megbetegedések kezelését is, miközben e területet kiemelten óhajtotta kezelni a kormányzat.
A bürokraták körzőt vettek a kezükbe és 50 kilométeres sugarú köröket rajzoltak, mintha nem ismernék Magyarország domborzati viszonyait, s mindent légvonalban mérhetnénk. Csáky András szerint az ország infrastruktúráját is figyelembe kellene venni, hiába lesz ugyanis az emberek lakóhelyétől 30–40 kilométerre egy kórház, ha az útviszonyok miatt az esetleg megközelíthetetlen. A politikus úgy véli, nagy gondban vannak a jelenlegi finanszírozás miatt egyébként is megfélemlített intézményvezetők. Véleménye szerint tárgyalóasztalhoz kellene ülni az egészség-ügyiekkel, akik nyitottak volnának, ha megfelelő jövőképet vázolnak fel nekik. Ha beterjesztették a jogszabálytervezetet és elvégezték a szükséges számításokat, az MDF mindenesetre módosító javaslatokkal igyekszik majd „enyhíteni a kárt”
. – A struktúraátalakítás nem kényszer, hanem lehetőség – vallja prof. dr. Mikó Tivadar, a változások előtt álló szegedi orvos- és gyógyszerészcentrum elnöke. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egykori első embere úgy látja, azokat a változtatásokat, amelyeket hol finanszírozási megszorításokkal, hol hatalmi szóval próbáltak eddig az intézményfenntartókra, illetve az egészségügyi dolgozókra erőltetni, már saját maguknak kellett volna kezdeményezniük. Hiszen mindanynyian tudják, hogy a helyzet tarthatatlan, és nincs esély több forrásra.
Ám nemcsak ők a hibásak, hogy eddig alig történt valami. A nagypolitika rendre azt a látszatot keltette, hogy így is „túl lehet élni”, és helyben mindenki megtalálta azokat a kiskapukat, amelyeken át segítséget kapott a fennmaradáshoz. Így azután azokon a helyeken, ahol érdemi lépések történtek- történnek, mindig lesznek elégedetlenkedők, hiszen az egészségügyben dolgozók, sőt a betegek is megszokták már a mozdulatlanságot. Ezért minden változást nehezen fogadnak, még akkor is, ha nem telik el úgy nap, hogy ne emelnénk fel szavunkat az alacsony fizetések, a tarthatatlan munkakörülmények, illetve a hosszú várakozás vagy a mostoha kórtermi körülmények miatt – mondta a professzor. Mikó Tivadar ezért szinte biztos abban, hogy a struktúraátalakítás mindenütt kisebb-nagyobb ellenállásba ütközik majd, de abban is, hogy nincs más alternatíva.
Alapvetően egyetértünk a kormány struktúraátalakítási terveivel – jelentette ki a Medical Tribune érdeklődésére dr. Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. Véleménye szerint a súlyponti kórházakat az államnak valóban ki kell jelölnie; azok nem válhatnak helyi egyezkedések tárgyává. A főtitkár szerint persze az sem lenne szerencsés, ha a vezető kórházak az országos politikai alkuk részét képeznék – mint mondta, ebben az ügyben különösen körültekintőnek és következetesnek kellene lennie a kormányzatnak. A vezető egészségügyi intézmény szerepét eddig lényegében a megyei kórházak látták el, csakhogy a feladat minőségi követelményei a különféle fenntartói hozzáállás következtében rendkívül differenciálttá váltak, amelyen változtatni kell – mondta.
A TÖOSZ számára eleinte kérdés volt, hogy az átalakulási folyamatot felülről kell-e irányítani. Miután azonban felvetéseikre azt a választ kapták, hogy a struktúraátalakítással megtakarítás keletkezik, amely az egészségügyben marad, s ezt az összeget később a járóbeteg-ellátásba, illetve az alapellátásba lehet átcsoportosítani, elfogadták a kormányzat álláspontját.
 Zongor Gábor optimista; sokakkal ellentétben lát esélyt arra, hogy a regionális egészségügyi tanácsok és a fenntartók kompromisszumra jutnak a nem súlyponti kórházak ügyében. Mint emlékeztetett, 1997-ben több milliárd forintot lehetett nyerni a Világbank egészségfejlesztési pályázatán. Ennek érdekében az Észak-Dunántúlon például valamennyi kórház és intézményfenntartó egyezségre jutott, s az akkori együttműködés eredménye lett a későbbi regionális egészségfejlesztési programok kiindulópontja. Tíz éve a pénz koordinált, most a hiány – fogalmazott a TÖOSZ főtitkára, aki szerint egyelőre még kérdés, kiállná-e az alkotmányossági próbát az a szerkezet, amely most körvonalazódni látszik. Amennyiben az érintettek képesek megállapodni, együtt tudnak működni a garantált egészségügyi ellátás érdekében, akkor a döntés legitimálódik. Ha azonban nem, az azt jelzi, hogy „a reform korlátos”, s vannak olyan szabályok, amelyeket nem lehet átlépni feles törvényekkel.

Átalakulás előtt a közhasznú társaságok

A legtöbb helyen félelem és tudatlanság kíséri az egészségügyi intézmények működtetésének magánosítását. Legutóbb hűtlen kezelés és csalás miatt az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke tett feljelentést a hatvani képviselő-testület ellen azt követően, hogy az Albert Schweitzer Kórház működtetési jogának magánkézbe adásáról pályázati kiírás nélkül döntöttek. A kórházak helyzete miatt az ellenzék összehívná az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának rendkívüli ülését.

Nem téved, aki azt állítja, nem utoljára kénytelen foglalkozni a hazai sajtó az egészségügyi intézmények úgynevezett privatizációjával, még ha gyakorlatilag mindenki mást is ért e fogalom alatt. Miközben Ausztriában a kórházak üzemeltetése többnyire már gazdasági társaságok vagy kórházakból alakult szövetségek formájában történik, Magyarországon néhány kivételtől eltekintve a fekvőbeteg- intézmények többsége az önkormányzatok, illetve az állam tulajdonában van. A rendszerváltozás óta az egészségügyi intézmények működtetési jogának átruházása mindenütt politikai üggyé silányult.