Dr. Jéki László cikkei

Húsz éven belül a nanotechnológia, a biotechnológia, az információelmélet és a megismeréstudomány egymásra hatása, közeledése oda vezethet, hogy képesek leszünk például az agy hibás működését implantátumokkal korrigálni. A szédületes haladás lehetősége komoly etikai kérdéseket vet fel. Ezek nagy része még nem mai probléma, de el kell kezdeni az eszmecserét. Roger Maynard francia fizikaprofesszor az Európai Fizikai Társulat Europhysicsnews folyóiratban foglalta össze a szerinte vizsgálandó etikai kérdéseket.

Maynard legsürgetőbbnek a toxicitási veszély elemzését tartja: egyre többféle anyagot kötnek, tapasztanak szintetikus, nanoméretű részecskékhez, s ez hatással lehet a környezetre és az élő szervezetekre. Ráadásul a fém nanoporok erősen reakcióképesek, azaz robbanás- és tűzveszélyesek. A fokozott odafigyelés elengedhetetlen, hiszen a nanoméretű anyagrészecskék képesek áthatolni az élő szervezetek védőrendszerein. Ezekkel a veszélyekkel már foglalkoznak, a teljes kutatási költség körülbelül 7 százalékát az egészségügyi és környezeti kockázatok feltárására fordítják. Számos országban szigorú hatósági szabályozást készítenek elő.
  A második etikai kérdéscsokor az azonosító eszközökhöz kapcsolódik. Ma a rádiófrekvenciás azonosító eszközökkel milliméteres nagyságrendben jelölhető meg bármilyen termék; néhány éven belül ezek ki fogják szorítani a vonalkódos jelölést. A nanotechnológiák további miniatürizálást tesznek majd lehetővé – az eszközök gyakorlatilag korlátlan mennyiségű információt tárolhatnak. Ezek a megoldások bizonyára hasznosak lesznek a betegségek és a kezelések követése terén, de ilyen eszközök birtokában tagadhatatlan veszély a mindent figyelő és számon tartó „Nagy Testvér” megjelenése. Védeni kell az emberek magánéletét, integritását.
  A harmadik kérdéscsoport szerteágazó. Közel járunk ahhoz, hogy fejlesszük, „kiigazítsuk” az emberi szervezetet. Implantátumokkal jelentősen fokozhatjuk a fizikai képességeket (jobban hallunk, élesebben látunk), az agy manipulálásával pedig a kognitív képességeket befolyásoljuk – ez történhet gyógyszerrel vagy a memóriakapacitást a sokszorosára növelő humán-gép interfésszel. A bevezetőben felsorolt tudományok együttese képes lesz a természetet utánozni, valószínűleg tökéletesíteni is. Elmosódik a különbség természetes és mesterséges között, miközben erkölcsi és kulturális értékeinket pontosan erre a megkülönböztetésre alapozzuk.
  Milyen mértékben lehet átalakítani egy embert, hogy az még emberi lény maradjon? Milyen mértékben marad az egyén elszámoltatható, mennyire lesz ura cselekedeteinek? Meddig mehet el a kutatás az emberi lény tökéletesítésében? Készen áll-e a társadalom arra, hogy ebbe az irányba mozduljunk? Miben rejlik az egyes ember egyedülálló karaktere? Elfogadható-e a rendkívül hosszú élet?
  Maynard írásának címe jól foglalja össze a dilemmát: „A nanotechnológia etikája – vagy nanoetika?” A „nano” szócska az etikával összekapcsolva természetesen annak mértékére is utalimages/
  2007-ben a világon mintegy 10 milliárd amerikai dollárt fordítottak nanotudományi, nanotechnológiai kutatásokra. Ezek nagyjából felerészben állami, felerészben magánbefektetések voltak. Becslések szerint a nanoipar termelése hosszabb távon elérheti az 1000 milliárd dollárt, 2 millió munkahelyet tartva fenn.