Francesco Violi, Pasquale Pignatelli cikkei

Célkitűzés
 Az összefoglaló szerzői az „aszpirinrezisztencia” (AR) fogalomkörével kapcsolatos ellentmondásos eredményeket tekintik át. A kifejezéssel olyan, tartósan aszpirinkezelésben részesülő betegeket illetnek, akik az ex vivo thrombocyta-aktivációs tesztek szerint nem reagálnak aszpirinre, és akiknél a kardiovaszkuláris betegség visszatérése figyelhető meg.

 Újabb eredmények
Az AR meghatározására használt ex vivo thrombocyta-aktivációs tesztekkel 21–78% közötti értékeket mértek, amely arra utal, hogy ezek a tesztek kevéssé használható mérőmódszerek. Tartós aszpirinkezelésben részesülő betegeknél kimutatták, hogy a thrombocyta-agonisták által kiváltott fokozott thrombocyta-aktivációt a thrombocyták által termelt kis mennyiségű, de funkcionálisan aktív tromboxán A2 jelenléte okozza. A vizsgálatok ugyanakkor nem zárják ki teljesen a jelenség hátterében a gyógyszerszedési pontatlanságok (nem megfelelő compliance) lehetséges szerepét. Koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél két tanulmányban is igazolták, hogy a terápiás együttműködési készség alapos ellenőrzése után az AR-re jellemző laboratóriumi jelek eltűnnek.