DR. ILLÉS ZSOLT cikkei

Október 15–19. között Japánban, Nagoyában tartották a nyolcadik Nemzetközi Neuroimmunológiai Kongresszust. A kétévente megrendezett találkozó a kísérletes és klinikai neuroimmunológia legnagyobb rendezvénye.
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a neuroimmunológia és neurodegeneráció egymástól nem elhatárolható fogalmak. Az elmúlt évek sclerosis multiplex- (SM-) kutatásai jól példát jelentenek arra, hogy egy klasszikus autoimmun betegségben a neurodegeneráció is alapvető szerepet játszik. A világkongresszus egyik fő üzenete, hogy az immunológiai ismeretek alapvetően fontosak a neurodegeneratív kórfolyamatok megértésében és a terápiás módszerek kifejlesztésében.
Új molekulacsoport
A T-sejteknek klasszikusan két nagy funkcionális csoportját, a gyulladáskeltő és a gyulladásgátló citokineket termelőket különböztetik meg. Az utóbbi években felismert új molekulacsoport, a TIM (T-cell Ig- and Mucin-domain containing molecules) differenciáltan jelenik meg e két T-sejt-alcsoporton. A gyulladáskeltő autoimmun T-sejtek szelektíven expresszálnak egy olyan TIM-et, ami a gyulladásgátló sejteken nem jelenik meg. A TIM receptorként működik, a ligand kötődésekor a molekulát expresszáló gyulladáskeltő T-sejt elpusztul, a citokinek termelése csökken. Ez a gyulladáskeltő immunválasz és az autoimmunitás egyik fontos molekuláris kontrollja. Hasonló TIM molekulák szabályozzák a gyulladásgátló T-sejtes immunválaszt is, de a gyulladásgátló T-sejteken egy másfajta TIM molekula fejeződik ki.
Idegönvédelem
Egyre inkább úgy tűnik, hogy létezik egy részben T-sejtek által mediált neuroprotektív autoimmunitás. Ennek során a központi idegrendszeri autoantigéneket felismerő T-sejtek lokálisan termelt növekedési faktorok révén endogén őssejtekből idegsejt-megújulást indukálnak.
A központi idegrendszer integritásához és regenerációjához szintén elengedhetetlen az immunrendszer: enkefalitogén, autoimmun T-sejtek képesek a látóidegsérülést követő degeneráció csökkentésére, aktivált makrofágok pedig a gerincvelő-léziót követő neurodegeneráció mérséklésére. Gyengített autoimmun T-sejt válasz a kóros mikroglia-funkciókat is képes megváltoztatni az Alzheimer-kór állatmodelljében, és részben mikrogliális növekedési hormonok révén a betegség progresszióját gátolja. A „protektív autoimmunitás” tehát a neurodegeneratív betegségekkel és a korral járó kognitív hanyatlással szembeni fiziológiás védekező mechanizmust is jelenthet.
Alzheimer-oltás
A közelmúltban zárult az Alzheimer- kór elleni béta-amiloid vakcina egyik vizsgálata. Elméleti alapja, hogy oltás után a béta-amiloid ellen antitestek képződnek, amelyek az agyba jutva segítik a lerakódott amiloid eliminációját. A vizsgálatot azonban a tervezettnél hamarabb be kellett fejezni, mivel a betegek egy részénél agyvelőgyulladás lépett fel: a béta-amiloid ellen feltehetően T-sejt-válasz is kialakul, amely a kísérletes agyvelőgyulladáshoz hasonló immunfolyamatot indít be. Egy új, kísérleti, nazális vakcina a béta-amiloid és a gyulladásgátló IL-10 citokin génjét tartalmazza. Az Alzheimer-kór állatmodelljében hatásos vakcina a korábbi vakcinához hasonló ellenanyagválaszt generál, de nem vált ki T-sejtes immunválaszt, nem igényel adjuvánst, így feltehetően védelmet jelent az agyvelőgyulladással szemben.
Speciális T-sejt-csoportok
A konferencián nagy hangsúlyt kapott az új, speciális, reguláló T-sejt-csoportok ismertetése. Ezek alapvető szerepet játszhatnak az autoimmunitás elleni védelemben, valamint a T-sejt-funkciók gátlása révén a tumornövekedésben, így újabb terápiás célpontot jelenthetnek.Az egyik ilyen sejtcsoport a Natural Killer T-sejteké (NKT), amelyek antigént felismerő receptorai az egyéb T-sejtekével ellentétben invariánsak, vagyis minden ember NKT-sejtje ugyanazt a receptorstruktúrát expresszálja, és feltehetően egy alapvető, konzervált molekulát ismer fel. Másrészt, e sejtek nagy mennyiségű citokin gyors termelésére, és így az immunválasz szabályozására képesek – gyulladáskeltő vagy -gátló irányba tolhatják el. Az utóbbi évek adatai arra utalnak, hogy autoimmunitást gátló NKTsejtek autoimmun kórképekben – így SM-ben is – deficiensek.
A közelmúltban egy másik invariáns receptorral rendelkező T-sejtet (Mucosal Associated Invariant T-cell, MAIT) is megismertünk. Ez elsősorban a bélnyálkahártyában fordul elő, de SM-plakkban is kimutatható. Génmódosított állatokban, amelyekből e sejtcsoport hiányzik, a kísérletes agyvelőgyulladás súlyosabb. Ezek a sejtek az NKT-sejtekhez hasonlóan védő hatásúak lehetnek az autoimmun folyamatokban.
A stroke és a T-sejtek
Kísérleti adatok szerint a szélütést követően órákon belül immunaktiváció, majd – apoptózis következtében – súlyos, a T- és B-sejtfunkciókat egyaránt érintő immundeficiencia alakul ki a lép sorvadásával. Az immunszuppresszió kialakulásában a szimpatikus idegrendszer szerepe, illetve az immunfunkciókat gátló úgynevezett Treg-sejtek számának növekedése lehet meghatározó. Ezek következménye lehet a stroke utáni stádiumban észlelt fokozott fogékonyság fertőzésekre és szeptikémiára.

Biológiai szempontból a funkcionális szomatikus szindrómákhoz tartozó krónikus fáradtság szindróma (CFS) vagy myalgiás encephalomyelitis a komplex betegségekhez sorolható. Ennek megfelelően, biológiai megértéséhez epidemiológiai, klinikai, laboratóriumi és genetikai adatok öszszegyűjtése, integrálása, majd analízise és interpretálása szükséges. Nincs olyan betegségspecifikus szervi eltérés, amely kielégítően magyarázná a tüneteket. A Pharmacogenomics legutóbbi számában közölt tanulmánysorozat egy új, komplex megközelítést és ezzel újszerű szemléletet próbált alkalmazni a CFS vonatkozásában, amely modell értékű lehet egyéb komplex genetikai kórképek vizsgálatában is.