V. B. cikkei

  A metformin javítja az antioxidánsvédelmet 2-es típusú diabéteszben – derült ki egy január elején közzétett vizsgálatból. Ez további indok arra, miért javasolt metformint adni az életmódváltásra és a diétára nem reagáló betegeknek.

  Megváltozik az albumin térszerkezete magasabb vércukorszint esetén, és ezzel elveszítheti gyökfogó képességét – állapították meg svájci és francia kutatók. Arra voltak kíváncsiak, van-e különbség csak metforminnal és csak szulfonilureával kezelt 2-es típusú diabéteszben (T2DM) szenvedő betegeknél a szérumban található fehérje jellegzetességei szempontjából. A vér nagy albumintartalmának fontos szerepe van a szervezetnek oxidatív hatások elleni védekezésében – redoxérzékeny SH-csoporttal rendelkezik, amely képes semlegesíteni a szabad gyököket –, ám antioxidáns kapacitását több tényező is befolyásolja. Az egyik a kémiai szerkezete, amely glikáció hatására módosulhat.
    Vizsgálatukba (Clinical Science 2008;114,251–256) monoterápiával kezelt T2DM betegeket vontak be, akiknél a hosszú távú glikémiás kontroll a (döntően 9 százalék alatti) HbA1c-értékek alapján közel hasonló volt; egy részüket metforminnal kezelték, mások szulfanilureát kaptak. Az eredmények egyöntetűen igazolták: a metforminnal kezelt betegeknél a szulfanilureával kezeltekhez képest lényegesen több SH-csoport volt jelen az albuminban, jobb a szérum antioxidánskapacitása, és ezzel együtt kisebb a szabad gyökök okozta károsodásra utaló malondialdehid szintje is.
  A metformin gátolja a májban a glükoneogenezist és a glükogenolízist; fokozza az inzulinérzékenységet és a perifériás szövetek inzulinfelhasználását, késlelteti a cukorfelszívódást a bélből. Csökkenti a triglicerid- és az LDL-koleszterinszintet. Ez a vizsgálat igazolta elsőként, hogy a vércukorszint csökkentésétől függetlenül gátolja a szabad gyökök képződését, illetve javítja az antioxidánsvédelmet. Mi magyarázhatja a megfigyelt hatást? Valószínűleg a metformin kifejezett gátló hatást fejt ki a molekulák glikációjára. A kutatók ugyanis szoros inverz kapcsolatot találtak a fruktózamin és az albumin gyökfogó tulajdonságai között. (A glikációgátló hatást alátámasztaná az, ha a további vizsgálatok során egyéb, előrehaladott glikációs végtermékek (AGE) esetében is ugyanilyen metforminhatást tudnának majd igazolni.)
  Az eredmény több elméleti érdekességnél. Számos vizsgálat kimutatta, hogy az AGE-knek és így a glikált albuminnak is fontos kórélettani szerepe van az endothelsejtdiszfunkcióban és a simaizomsejtek proliferációjában. Amennyiben a metforminkezelés a glikációt közvetlenül akadályozza, akkor ez azt jelenti, hogy a diabéteszes szövődmények kialakulását ezen a ponton gyógyszeresen is lehet befolyásolni.

Egyre több adat szól amellett, hogy a fájdalominger hatására az érzékelő receptorokban keletkező ingerület kialakulásában fontos szerepet játszanak a nem szelektív ioncsatornák.

Az átmeneti (tranziens) receptorpotenciál (TRP) ioncsatornák a sejtmembránt permeábilissá teszik az extracelluláris térben levő ionok számára. Két típusuk, a TRPV1 és a TRPA1 a test felszínén lévő érzőidegekben nagymértékben expresszálódik.
A TRPV1 hő és kapszaicin hatására aktiválódik. Fontos szerepe van a hő okozta fájdalomérzet (termális hiperalgézia) kialakításában. A TRPA1-csatornáról eddig azt tudták, hogy elsősorban a hideg okozta fájdalomérzet továbbításában játszik szerepet. Számos egyéb aktivátort is sikerült azonosítani: a mustárban lévő allil izotiocianáttól a fokhagymában lévő allicinig több növényi hatóanyag is fokozza a TRPA1 működését.

Hízás és refluxbetegség

Egy spanyol vizsgálatban azt elemezték, vajon a rövid időn belül bekövetkező súlygyarapodás öszszefügg- e a GERD-tünetekkel. A kutatók véletlenszerűen kiválasztott felnőtteket hívtak fel telefonon. Kikérdezték őket, fennállnak- e náluk GERD-re utaló tünetek; mikor jelentkeztek először, milyen gyakoriak és mennyire súlyosak. Felvették a testsúlyra és -magasságra vonatkozó adatokat is, illetve megkérdezték, hogy mennyit híztak az utóbbi egy évben. Kiugróan magasnak találták a GERD-tünetek prevalenciáját azoknál, akik egy év alatt több mint 5 kg-mal lettek nehezebbek. Régóta fennálló tünetekről az összes válaszoló 14,4 százaléka számolt be, míg az utóbbi egy évben kialakult tünetekről 32,4 százalék. Ez az arány azoknál, akik egyáltalán nem híztak, 5,4, illetve 22,5 százalék volt. A GERD-tünetek kockázata a BMI-től függetlenül szorosan kapcsolódott a súlygyarapodás mértékéhez: ha az utóbbi évben valaki több mint 5 kg-ot hízott, a betegség kockázata háromszorosára növekedett.
A rövid távú hízás és a GERDtünetek közötti egyértelmű összefüggés magyarázata még nem tisztázott. Talán a súlygyarapodás mechanikusan, a hasi nyomás emelkedése és a gasztroözofageális régió megváltozott anatómiai viszonyai révén járul hozzá a panaszokhoz. Az is lehet, hogy a súlygyarapodás hátterében álló megváltozott étrend vagy életmód az ok. Egy mindenesetre biztos: a testsúlygyarapodás megelőzésével valószínűleg az emberek jelentős részénél el lehet kerülni a refluxbetegség tüneteinek kialakulását is.