HAIMAN ÉVA, DR. NAGY JUDIT cikkei

A harmadik nemzedék nő fel Magyarországon a „segélykultúrában”, vagyis úgy, hogy nem lát maga körül munkába járó felnőttet. A szegénység újratermelődésének azonban csak az egyik, bár talán a legfontosabb oka a munkanélküliség; a másik az alacsony iskolázottság: ma a gyerekek húsz százaléka nem tudja megszerezni azt a képesítést, amivel esélye lenne a munkaerőpiacon. A gyermekszegénység elleni program – sok egyéb mellett – ezeket a problémákat is megpróbálja orvosolni. Ferge Zsuzsa szociológus akadémikussal, a javaslatot kidolgozó szakértői csoport vezetőjével beszélgettünk.

Lehet-e, kell-e programokkal küzdeni a gyermekszegénység ellen?
– Ez nem kérdés. Ötven éve tudjuk, hogy a társadalomban a szegénység a gyerekek révén, a családi háttér miatt és az iskola „hathatós segítségével” termelődik újra. Azóta mondjuk, hogy valamit másképp kellene csinálni. Történt is egy s más, a helyzet mégsem javult, inkább még romlott is.
Milyen szempontból és mihez képest?
– Relatív romlásnak számít például, hogy az OECD úgynevezett Pisa vizsgálata szerint jelenleg Magyarország egyike a legszegregáltabb országoknak, ahol az iskolák szegénység–gazdagság és etnikum szerint különítik el a gyerekeket. Nagyon rossz az iskolások teljesítménye, az olvasásértésben, a tudásalkalmazásban a sor vége felé vagyunk. Úgy, hogy ma már szinte minden gyerek elvégzi a nyolc általánost, legyen szegény vagy cigány. Persze azt nem tudjuk, mennyi közülük a funkcionális analfabéta – arányuk valószínuleg ugyanakkora vagy nagyobb, mint 30 évvel ezelőtt, azaz 20 százalék körüli. A társadalmi különbségek ma magasabb szinten, a középiskolákban és később jelentkeznek. A gyerekek 20 százaléka nem tudja megszerezni azt a képesítést, amellyel bekerülhet a munkaerőpiacra. Ilyen korábban nem volt, mindenki kapott valamilyen állást. Ma már érettségi nélkül ez gyakorlatilag lehetetlen, márpedig a gyerekek negyede nem jut el az érettségiig.