A műtét utáni fertőzés szövődmények akkor is problémát jelentenek, ha a beteg optimális posztoperatív ellátásban részesül, minimálisan invazív műtéten esett át, vagy megfelelő a beavatkozás utáni felépülés.

Az egészségi állapot és jóllét fenntartásához alapvetően fontos az immunrendszer megfelelő működése, hogy hatásos védelmet nyújtson a bejutó kórokozókkal és a daganatsejtekkel szemben. Azonban számos tényező károsíthatja az immunrendszer működését.

Az immunonutríció az immunitás, a táplálás, a gyulladás és a károsodás témáját öleli fel, ezáltal bőven interdiszciplináris területnek tekinthető.

Többféle standard közegészségügyi intervenciót is kifejlesztettek a légúti vírusok terjedésének, illetve az általuk okozott hatásoknak és következményeknek a kivédésére.

A gasztrointesztinális (GI) sebészet a tápcsatorna és/vagy a máj direkt/eperendszer manipulációjával jár, ezért a közvetlen műtét utáni időszakban a beteg bizonyos ideig nem képes szájon át történő táplálékbevitelre.

A perioperatív malnutríció a kedvezőtlen posztoperatív kimenetelek ismert független prediktora.

A sarcopenia jellemzője a vázizmok tömegének csökkenése és funkciójuk (izomerő és/vagy általános fizikai teljesítőképesség) károsodása, melynek prevalenciája az életkor előrehaladtával emelkedik. A sarcopenia felismerésének jelentőségét az adja, hogy fizikai funkciókárosodással, rosszabb életminőséggel és emelkedett halálozással társulhat, emellett jelentős anyagi terhet ró az egészségügyi ellátórendszerekre is.

A kardiovaszkuláris beteg férfiaknál az elhízás mint független rizikófaktor, több mint 13-szorosára emelheti a sarcopenia rizikóját.

Idős korban a rezisztencia gyakorlatok végzése, akár otthoni körülmények között – protein-alapú, többkomponensű szupplementációval kombináltan – hozzájárul az izomtömeg és -funkció javításához.

A sarcopeniának – a zsírmentes izomtömeg megfogyatkozásán túl – jellemzője a zsírtömeg életkorral összefüggő növekedése is, ami tovább csökkenti az izom hasznos tömegét és minőségét.