A béta adrenerg receptor blokkolók már az 1960-as évek óta gyakran alkalmazott gyógyszerek a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az egyes szerek eltérnek a farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságaik alapján.

Az erectilis dysfunkció egyre gyakrabban kerül napvilágra egyrészt, mert a férfiak gyakrabban mernek beszélni róla, másrész a javuló terápia is bátorítólag hat. miatt. A kardiovaszkulási betegségek nagy száma igényli a beta-blokkolók alkalmazását, főleg társbetegségek esetén a mellékhatásokat nem vagy alig okozó harmadik generációs csoportból.

A szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hipertónia, a diabétesz mellitus, a metabolikus szindróma, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség patogenezisében is. A legújabb szemlélet szerint a hipertónia egy szindróma, ami magában foglalja a vérnyomás emelkedését, az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikót és a célszervkárosodásokat. Egy 2000-ben publikált adat szerint a világon összesen kb. 972 millió magasvérnyomásos beteg volt, és ez a szám 2025-re 1,56 milliárd lesz, ami a világ felnőtt lakosságának kb. 29%-át érinti. Patogenezise nagyon összetett, de a fokozott szimpatikus aktivitás ennek az egyik legfontosabb része.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség(COPD) a tüdő kis légutainak krónikus gyulladásos betegsége, amely köhögéssel, váladékképződéssel, nehézlégzéssel és gyakori légúti megbetegedéssel jár. A légúti obstrukció fennállásának diagnózisa a FEV1/FVC<0,7 hányadoson, míg az obstrukció súlyossága a referencia FEV1-értéktől való eltérésen alapul.

A szív-érrendszer működésének szabályozása részben a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeren keresztül, részben – szoros kölcsönhatásban az idegrendszerrel – hormonális hatásokon keresztül érvényesül. E bonyolult mechanizmus működésének megismerésében egy Ahlquist nevű gyógyszervegyésznek vannak elévülhetetlen érdemei.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.

A hypertensio (HT) a felnőtt lakosság átlagosan 20-25%-t érinti, melynek gyakorisága az életkor előrehaladtával arányosan növekszik, így az 50 év felettiek 50%-ában magas vérnyomás észlelhető.

A RAS-rendszert gátló ACE-gátlók vagy ARB-k a vérnyomáscsökkentő kezelés alappillérei.A fix kombinációk alkalmazása előnyben részesítendő.

A magas vérnyomás diagnózisának felállítását követően – az optimális terápia megválasztásához – meg kell határozni a beteg teljes kardiovaszkuláris kockázatát. A kezelés alapja az életmód-változtatás. 

Bizonyított, hogy a kardiometabolikus betegségek kialakulásának folyamata már a gyermekkorban elkezdődik. Ennek előrehaladását a rizikótényezők, úgymint az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás, valamint a rizikóállapotok, tehát az elhízás, az emelkedett vérnyomás, a diszlipidémia és a prediabétesz/diabétesz gyorsíthatják.