Az onkológiai betegek körében az átlagpopulációnál jóval gyakrabban előforduló vénás thromboembolia kezelésére és megelőzésére többféle alvadásgátló szer is rendelkezésre áll, a kis molekulatömegű heparintól (LMWH, low-molecular weight heparin) a warfarinon át a direkt orális antikoagulánsokig (DOAC, direct oral anticoagulant).

Közvetlenül a műtét előtti és utáni vörösvértest-transzfúzió növeli a vérrögképződés kockázatát, közölte az OTSZ Online.

Az adatok azt igazolják, hogy az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC), mint a rivaroxaban, a randomizált, kontrollos vizsgálatokban elért eredmények a mindennapi életben reprodukálhatóak, ami ezeket a szereket egyszerűen alkalmazható, hatékony terápiás opcióvá teszik a nagy kockázatú, vagy vénás tromboembóliában (VTE) szenvedő betegek széles köre számára.

Hazánkban a mindennapi gyakorlatban egyelőre az orvosok kevés tapasztalattal rendelkeznek NOAC-ok helyes alkalmazását illetően vérzéses szövődmények, akut műtéti helyzetek esetén.

A mindennapi klinikai gyakorlatban a major vérzéses szövődmények előfordulása rivaroxaban kezelés esetén, éves összesítésben alacsonyabb, mint K-vitamin antagonista (VKA) kezelés mellett.

A ROCKET AF vizsgálatban az összes, valamint a randomizált kezelések szerinti major vérzéses szövődmények kezelésének és kimenetelének elemzése azt mutatta, hogy a rivaroxabannal kezelt betegek esetén szignifikánsan kevesebb esetben volt szükség friss fagyasztott plazma (FFP), valamint prothrombin komplex koncentrátum (PCC) alkalmazására, mint warfarinnal kezelt betegek esetén. A vörös vértest (vvt) massza transzfúzió szükségessége, valamint a vérzés utáni kimenetel hasonló volt a rivaroxabanra, vagy warfarinra randomizált betegek körében.

A napi klinikai gyakorlatban a rivaroxaban okozta major vérzéses szövődmények éves előfordulása alacsonyabb, mint amit K-vitamin antagonista (VKA) kezelés mellett leírtak. A rivaroxaban okozta major vérzések kezelése egyszerű, és ritkán igényel prokoaguláns kezelést, ugyanakkor a 90 napos kimenetele jobb, mint VKA kezelés mellett jelentkező vérzés esetén.

A jelenlegi prohaemostatikus szerek a vérzések kezelésében elegendőek lehetnek az új antikoagulánsok esetén is, ennek ellenére a  X faktor gátlókkal szembeni  antidotum fejlesztése már folyamatban van.

A vizsgálat célkitűzése volt a mindennapi klinikai gyakorlatból származó adatok gyűjtése a K-vitamin antagonista (VKA) kezeléshez köthető vérzéses szövődmények miatti kórházi kezelések során alkalmazott kezelésekről, és a betegek kimeneteléről.

A portális hipertenzió legsúlyosabb szövődménye a nyelőcsővarix-ruptura, mely egyben a májcirrhosisban szenvedő betegek vezető haláloka, a felső gasztrointesztinális vérzések körülbelül 30%-áért felelős.