A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot. A nefrológiai ambulanciára járó betegek gondozása komplex feladat, a társbetegségek kezelése és a további progresszió megelőzése sok esetben elegendő a vesefunkció romlásának lassításához. Számos esetben a holisztikus gondolkodás nagyságrendekkel javíthatja az eGFR-értéket, és csökkentheti a proteinuriát. A krónikus nefropátiával élők vérnyomásának normalizálása a helyes, sokszor kombinációs terápia megválasztásával, elengedhetetlen a kardiovaszkuláris (CV) rizikó csökkentéséhez és a szív- és érrendszeri halálozás megelőzéséhez.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot.

A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatóanyagok jelentős része a ciklooxigenáz enzimek nem-szelektív vagy szelektív gátlása révén fejti ki a hatását; mindez azonban előre jelezhető típusú mellékhatások rizikójával társul.

A diabeteses neuropathia a cukorbetegség leggyakoribb szövődménye. A betegség a betegek életminőségét, munkaképességét jelentősen ronthatja. A korai diagnózissal és kezeléssel a leggyakoribb, legsúlyosabb szövődményét, a diabeteses lábat, illetve a nem traumás lábamputációk számát lényegesen csökkenthetjük.

A mozgásszervi fájdalmak az egyik leggyakoribb panaszt jelentik világszerte, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, és a várható élettartam növekedése a degeneratív ízületi megbetegedések gyakoriságának növekedéséhez vezet, megterhelve a betegeket és az egészségügyi rendszereket.

A béta adrenerg receptor blokkolók már az 1960-as évek óta gyakran alkalmazott gyógyszerek a mindennapi klinikai gyakorlatban. Az egyes szerek eltérnek a farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságaik alapján.

A szív-érrendszer működésének szabályozása részben a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeren keresztül, részben – szoros kölcsönhatásban az idegrendszerrel – hormonális hatásokon keresztül érvényesül. E bonyolult mechanizmus működésének megismerésében egy Ahlquist nevű gyógyszervegyésznek vannak elévülhetetlen érdemei.

A Covid-19-pandémia a klinikai vizsgálatok, így a szívelégtelenség kapcsán végzett vizsgálatok szervezését és lebonyolítását is megnehezíti, ami akár a reménykeltő terápiás lehetőségek alkalmazásának késleltetését vagy akár teljes elvetését is eredményezheti.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.

A májcirrózist korábban egységesen végstádiumú betegségnek tartották. Az elmúlt évtizedben bekövetkező jelentős szemléleti változások következtében napjainkban azonban dinamikusan változó kórképnek tekintjük.