Az apixaban kezelés a thromboembolia előfordulási gyakoriságának csökkenésével társul pitvarfibrillációban (PF) szenvedő elhízott betegek körében, és jelentősen csökkenti az összmortalitás kockázatát. A korábbi aggodalmak ellenére az apixaban a warfarin hatékony és biztonságos alternatívájának bizonyult PF-ben szenvedő, elhízott betegek körében.

A pitvarfibrilláció (PF) kialakulásának kockázati tényezőjeként azonosított betegségek prevalenciája, beleértve a magas vérnyomást és a cukorbetegséget, az idősödő lakosság körében növekszik. Ezért a PF-et különösen az idős populációra jellemző állapotként határozták meg.

Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.

Ebben a tanulmányban a szerzők összehasonlították az OAC-felírások gyakoriságát és összetételét 2004–2011 és 2012–2019 között. Megállapítható, hogy a NOAC szerek elérhetővé válása után a K-vitamin antagonista kezelés aránya visszaesett az előbbiek javára, köszönhetően a NOAC szerek legalább ugyanolyan hatékonyságának és biztonságosságának, ugyanakkor könnyebb alkalmazhatóságának.

Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

Napi 300 mg E-vitamin adagolás hatékonyságát és biztonságosságát értékelték a máj szövettani és biokémiai markerek javításában metabolikus diszfunkcióval társult szteatohepatitiszben (MASH) szenvedő betegeknél.

A cerebrovaszkuláris kórképek, beleértve az agyiér-katasztrófát, azaz stroke-ot is, az egyik leggyakoribb, rokkantságot okozó kórállapotot jelentik. A laikusok által leginkább ismert bénulásos tünetek mellett e betegségek gyakran szellemi hanyatláshoz is vezetnek, mely szintén jelentős terhet ró a gondozást végzőkre.

Ennek a nagy, prospektív nemzetközi PF regiszternek az eredményei szerint a társbetegségek átfogó, irányelvek szerinti gyógyszeres kezelése (GMDT) a halálozás alacsonyabb kockázatával társult ≥2 CHA₂DS₂-VASc pontszámmal rendelkező, pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél. Az orális antikoaguláns (OAC) kezelés csökkentette mind az össz-, mind nem-kardiovaszkuláris eredetű halálozást, függetlenül a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésére alkalmazott GMDT-től.

Tizenkét hónapos kezelés során az apixaban és a dabigatran progresszíven növelte az eseménymentes időt a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzés (MB) tekintetében a warfarinhoz képest, míg a rivaroxaban szintén növelte a stroke/SE-mentes időt, de csökkentette az MB-mentes időt a warfarinnal összehasonlítva.