Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

A hipertónia és a diabétesz együttes előfordulási aránya igen magas, ugyanis mindkét megbetegedés szerepet játszik a másik kialakulásának a patomechanizmusában.

A magasvérnyomás-betegség a leggyakrabban előforduló szív-ér rendszeri megbetegedés. A Magyar Hypertonia Társaság Regisztere alapján a hipertóniában szenvedő betegek száma meghaladja hazánkban a 3,3 milliót, ami a teljes lakosságban 34%-os prevalenciát jelent. A prevalencia progresszíven nő az életkorral, így a 60 évesnél idősebbekben >60%. Nőknél a halálozás 55%-a, férfiaknál 44%-a a keringési rendszer betegségeivel függ össze. A hipertónia megfelelő kezelésével a kardiovaszkuláris mortalitás 21%-kal, a stroke-é 45%-kal, a miokardiális infarktusé 24%-kal, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció 34%-kal csökkenthető.

A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.

A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást.

A magyar válaszadók tájékozottabbak a szív egészségét érintő kérdésekben, mint az európai átlag.

A szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hipertónia, a diabétesz mellitus, a metabolikus szindróma, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség patogenezisében is. A legújabb szemlélet szerint a hipertónia egy szindróma, ami magában foglalja a vérnyomás emelkedését, az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikót és a célszervkárosodásokat. Egy 2000-ben publikált adat szerint a világon összesen kb. 972 millió magasvérnyomásos beteg volt, és ez a szám 2025-re 1,56 milliárd lesz, ami a világ felnőtt lakosságának kb. 29%-át érinti. Patogenezise nagyon összetett, de a fokozott szimpatikus aktivitás ennek az egyik legfontosabb része.

A 65 és főleg a 80−85 év feletti korosztály jelentős részét a több társbetegség jelenléte, a valamilyen mértékű kognitív hanyatlás, a jelentős számú gyógyszer szedése, a túlgyógyszerelés és ezzel jórészt összefüggésben a frailty szindróma kialakulásának veszélye jellemzi.

A kardiovaszkuláris szövődmények elsősorban vaszkulárisak, az érrendszer károsodása nyomán, illetve a véralvadási rendszer túlaktivációja következtében alakulnak ki. A direkt myocardialis eltérések (a myo- vagy pericarditis, ACS, stressz cardiomyopathia) ritkábbak.

A múlt század végének és eddig a mostaninak is az egyik egészségügyi diadala a kardiovaszkuláris betegségek megfelelő kezeléséből származó mortalitás- és morbiditáscsökkenés. Az egyre hosszabb élettartam azonban mit sem ér kiváló életminőség nélkül, ám valljuk be, az öregedő ember szomatikusan és pszichésen folyamatosan hanyatlik.