Figyel az APEH Ki ne gondolt volna legalább egyszer arra, hogy a családi nyaralásra költött összeget cége kiadásai között tüntesse fel, ezzel is csökkentve a közteher mértékét? Nos, a megvalósítás ugyan nem lehetetlen, ám jó, ha tudjuk: van, hogy még a valóban üzleti utakat sem tudjuk elszámolni, amennyiben nem jól adminisztrálunk. Alapvetően kétféleképpen lehet a jogszabály adta keretek között elszámolni az utazás költségeit. A szakmailag indokolt üzleti utazás – ez a „legolcsóbb” megoldás – költségként jelenik meg a vállalkozás könyvelésében, így az utazás költségei után nem kell társadalombiztosítási járulékokat fizetni. Ezért nem véletlen, hogy a törvény rendkívül körültekintően szűkíti le a szakmainak tekinthető utazások körét. Amennyiben nyaralásának költségeit szeretné elszámolni a vállalkozó, a törvény erre is lehetőséget teremt. Ebben az esetben természetbeni juttatásként kell elszámolni. Ez annyit tesz, hogy utána 44 százalék személyi jövedelemadót, 29 százalék társadalombiztosítási és 3 százalék munkaadói járulékot kell megfizetni. De ez még mindig előnyösebb, mint ha ugyanezt az összeget bérként fizetné ki magának a cégtulajdonos. A természetbeni juttatás költsége és közterhe ugyanis növeli a vállalkozás költségeit, vagyis év végén ennyivel kevesebb eredmény után kell nyereségadót fizetni. A fenti két lehetőség közül – nem véletlenül – az első ragadja meg inkább a vállalkozók fantáziáját. Éppen a közterhek kikerülése miatt próbálják sokan tágan értelmezni, mi az, ami az üzlet érdekeit szolgálja, és mi az, ami magáncélú. Ne legyenek illúzióink: ha a család kéthetes egyiptomi körutazását próbálja meg szakmailag indokolt útként feltüntetni az egyébként szaunaépítéssel foglalkozó vállalkozó, az adóhivatal ezt nem fogja tétlenül nézni. A törvény szerint a hivatali, üzleti utazások valamennyi költsége növeli az adóalapot akkor, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és a körülmények valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csupán látszólag szolgált hivatali vagy üzleti célt. A jogszabály részletezi, hogyan lehet a szervezés, a reklám, a hirdetés, az útvonal, az úti cél, a tartózkodási idő, a szakmai és a szabadidőprogram aránya alapján ténylegesen eldönteni, turistaútról vagy üzleti utazásról van-e szó.