A D-vitamin csonthatása már az 1920-as évek óta ismert. Az utóbbi években igazolódott, hogy szerepe a szervezetben jóval összetettebb. Az aktivált D-vitamin valójában szteroidhormon, amelynek receptora szinte minden sejttípusban kimutatható.

 A 21. században az orvosi tevékenység alappillérévé kell válnia a megelőzésnek. Az egyik ilyen fontos terület a vastagbélrák prevenciója, annál is inkább, mert az esetek nagyobb részében csökkenthető a rizikó és jó a megelőzés esélye.   Nemzetközi epidemiológiai adatok alapján a vastagbélrák (CRC) tekintetében hazánk az európai országok között a nők esetében az első helyet, a férfiaknál pedig a második helyet foglalja el. A magyar prognosztikai adatok az európai országokhoz képest lényegesen kedvezőtlenebbek. Magyarországon 2004-ben összesen 8841 újonnan felfedezett colorectalis carcinomát jelentettek be, ebből 4705 férfi, 4136 női beteget. A hazai mortalitási adatok még mindig inkább az incidencia növekedésére – vagy legalábbis stagnálására – utalnak a javuló európai adatokhoz képest. A CRC-ben szenvedők kezelése jelentős gazdasági terhet ró a magyar egészségügyre.   Ma Magyarországon 100 ember közül 5-6-nál számolhatunk vastagbélrák kialakulásával. Az experimentális adatokból kezd világossá válni a CRC tumorgenezis sok lépcsőből álló folyamata, ami alapján állítható, hogy a tumoros fenotípus létrejöttére nagy hatást gyakorolnak a környezeti tényezők. Ez biztosíthatja az alapot a megelőzésre. A táplálkozási és életviteli szokások megváltoztatásával a colorectalis daganatok nagyobb részénél van esély a rizikó csökkentésére és a megelőzésre.   A megelőzés egyik módja a kemoprevenció. A számos vizsgált szer hatékonyságát igen nehéz lemérni. A molekuláris szintű hatásaikat is csak részlegesen ismerjük, de sok adattal rendelkezünk arról, hogy mely genetikai lépéseket képesek befolyásolni. Nem szteroid gyulladásgátlók   Alkalmazásuk csökkenti a CRC rizikóját, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni mellékhatásaikat. Az aszpirin ugyan olcsó, de ha a szövődmények (gasztrointesztinális vérzés, stroke stb.) ellátásának a költségeit is figyelembe vesszük, akkor már nem költséghatékony. A COX-2-gátlókhoz is nagy reményeket fűztek, azonban a rofecoxib kardiovaszkuláris mortalitást fokozó mellékhatása visszavetette ezt az ígéretes irányzatot. Az 5-ASA készítmények gyulladásos bélbetegségben (IBD) valószínűleg alkalmasak a CRC-rizikó csökkentésére, de elegendő adat nincs. Az urodezoxikólsav (UDCA) adása a colitis ulcerosában szenvedők körében, akiknél egyes adatok szerint primer szklerotizáló cholangitis (PSC) áll fenn, csökkenti a CRC rizikóját. Erre vonatkozó primer prevenciós eredmény még nem áll rendelkezésünkre, és a kezelés igen drága. Fitokemikáliák   A növényekben található bioaktív vegyületek speciális védőhatást fejtenek ki. A legismertebbek közé tartoznak a flavonoidok, a glükozinolátok és a fitoösztrogének. Hatásaikat antioxidánsként, az ösztrogénreceptoron, az apoptózis indukcióján keresztül fejtik ki. Nehezen kontrollálható a szükséges mennyiségük és elkészítésük módja, de beépítésük a napi étkezésbe mindenképp javasolható. Igen izgalmas újdonság a sztatinok esetében leírt apoptózist indukáló hatás a CRC-sejtekben, de a hatás csak SMAD4-et expresszáló CRC-sejteken érvényesül, míg az SMAD4-negatív daganatokban fordított hatású, tehát nem alkalmazható egységesen, csak szűrt esetekben. A B6-vitamin nagy (napi 50 mg-os) mennyiségű bevitele szintén a CRC-rizikó csökkenéséhez vezet.   Az antioxidánsokról 2004-ben a The Lancet-ben megjelent metaanalízis 14 randomizált tanulmány eredményeit dolgozta fel. A kiegészítőként adott A-, C-, Evitamin és béta-karotin nem csökkentette sem a CRC, sem egyéb gasztrointesztinális tumorok előfordulását, sőt fokozta az összmortalitást. Egyedül a szelén preventív hatását mutatták ki néhány vizsgálatban. A folsav jó hatásúnak bizonyult a Nurses’ Health Studyban, ahol 88 756 nőbeteg követése alapján a folsavkiegészítés csökkentette a CRC, illetve az adenomák előfordulását. Szignifikáns preventív hatásra napi 400 mikrogramm bevitel fölött, illetve hosszú távú szedésnél (15 év után) számíthatunk. Érdemes megjegyezni, hogy nemrég más szerzők ezt az eredményt – kevesebb beteggel – nem tudták reprodukálni, sőt szinte ellentétes következtetésre jutottak. Kalcium, D-vitamin   Nagyszámú klinikai vizsgálat kutatja az alimentáris bevitt kalciumnak és D-vitaminnak a CRC primer, illetve szekunder prevenciójában betöltött szerepét. A kalcium és a D-vitamin antiproliferatív hatásai csak részben ismertek. Egy placebokontrollos, 3 éves követéssel végzett vizsgálatban napi 3,5 g rostot, placebót vagy 2 g kalciumot fogyasztottak a korábban polipektomián átesett betegek. A kalciumot fogyasztó csoportban csökkent a polipok újraképződése. A rostot fogyasztóknál ezt nem sikerült igazolni. A Cochrane-adatbázis felhasználásával készült munka 1346 beteg 4 éves követési adatai alapján arra enged következtetni, hogy az 1200–2000 mg napi kalcium fogyasztása véd a CRC-től és a polipképződéstől. A Cancer Prevention Study II Nutrition Cohort vizsgálatban a napi kalciumbevitel fordított összefüggést mutatott a CRC-kialakulással, mely akkor volt a legerősebb, ha minimálisan napi 500 mg kiegészítő kalciumbevitellel rendelkezők adatait vetették össze a kalciumkiegészítést nem kapott személyekével. A 2000 mg-ot meghaladó bevitel már nem ajánlott a prosztatarák rizikójának növekedése miatt.   Megbízható vizsgálatok támasztják alá a D-vitamin szerepét a CRC prevenciójában. Ezek közül a legnagyobb – több mint 25 ezer beteggel végzett – retrospektív vizsgálat nyolcéves követéssel azt mutatta ki, hogy a kolorektális daganatok gyakorisága harmadára csökkent, ha a D-vitamin szintje meghaladta a 20 ng/l-t. A D-vitamin daganatellenes hatásának jelentőségét igazolja az a tény, hogy számos D-vitamin-készítmény klinikai kipróbálása folyik, amelyek első vonalbeli „citosztatikumként” lesznek alkalmazhatók számos daganat kezelésében. Hazai problémák   A rendelkezésünkre álló adatok alapján minden szempontot kielégítő, egyértelműen jól alkalmazható kemopreventív szert egyelőre nem ismerünk, és a kutatási eredmények is meglehetősen ellentmondók. Hazánkban jellemzően alacsony a táplálékkal bevitt kalcium mennyisége (kb. napi 600–800 mg). Ezt tovább rontja a lakosságunk 30-40 százalékát érintő laktózintolerancia. A napsütéses órák csekély száma is jellemzően alacsony D-vitamin-szintet okoz, és ez a tartósan alacsony kalciumszinten át fokozza a CRC kockázatát.   Ha választhatunk a kemopreventív szerek közül, akkor elég logikusnak tűnik, hogy az ajánlott napi 1000-1500 mg kalcium bevitele – élethosszon keresztül – megfelelő D-vitamin-ellátottság mellett, jól kontrollálható módon, igen kis költségráfordítással javíthatná a kolorektális tumorok előfordulási gyakoriságát és a riasztó hazai prognosztikai eredményeket.

  A szájüregi daganatok korai felismerésére alkalmas csipet fejlesztettek ki a Texasi Egyetem kutatói. A tumorgenezis kezdeti fázisában meginduló receptorexpressziót felismerő készülék a terápiás döntésben is segíthet.   Nagy fordulatot jelenthet a leggyakoribb daganatos betegségek sorában a hatodik helyet elfoglaló szájüregi tumorok késői diagnosztizálása elleni harcban az a kenyérpirító méretű „csiplabor” (LOC, lab on a chip), amelyet a Texasi Orvosegyetem (Austin, USA) kutatói fejlesztettek ki. Az Egyesült Államok Országos Fogászati, Arc- és Szájsebészeti Kutató Intézete támogatásával született hordozható analitikai eszköz működése a malignus szájüregi tumorok által nagy mennyiségben expresszált epidermális növekedésifaktor-receptor (EGFR) félkvantitatív kimutatásán alapul (Lab a Chip 2007;7:995–1003). A szájnyálkahártyáról nyert hámsejtekből előállított szuszpenziót az eszköz központi egységébe juttatják, ahol a sejtes elemek egy porózus membránon feldúsulnak. Második lépésben fluoreszkáló festékkel jelölt, EGFR elleni antitesteket tartalmazó oldatot juttatnak a rendszerbe. A sejtfelszíni EGF-receptor-fehérjékhez kötődő antitestek fluoreszcenciáját a beépített digitális kamera számítógépen jeleníti meg, lehetővé téve az azonnali kiértékelést. Az automatizált vizsgálat a mintavételtől a leletezésig alig tíz percet vesz igénybe.   A minilabor jó diagnosztikai specificitását jelzi, hogy a kezdeti értékelésre használt három szájüregi daganatos sejtvonalon szignifikánsan nagyobb EGFR-expressziót jelzett, mint a kontrollként alkalmazott egészséges szájüregi laphámsejteken. Lényeges, hogy az eredmények igen jól korreláltak a fehérjeexpresszió kvantitív elemzésére standard módszernek tekintett áramlásos citometria eredményeivel.   A túlélés javításának egyik legfontosabb eszköze a korai felismerés, amit a jövőben jelentősen javíthat az új minilabor gyakorlati alkalmazása, hiszen a fokozott EGFR-expresszió már a tumorgenezis kezdeti fázisában megindul. Emellett a berendezés alkalmas lehet a prognózis előrevetítésére, és a terápiás döntéshozatalban is szerephez juthat, lehetővé téve azon betegek kiválasztását, akiknél várhatóan a legtöbb hasznot hozhatja a szájüregi laphámtumorok kezelésére jóváhagyott EGFR elleni monoklonális antitest, a cetuximab alkalmazása.   A kutatócsoport távlati célja a minilabor mielőbbi továbbfejlesztése, amely révén az eszköz a szájüregi tumorok diagnosztikájában jelentőséggel rendelkező egyéb fehérjék és gének kimutatására is alkalmassá válhat.    Az allergia csökkenti az agydaganat kockázatát     Az atopiás állapotok – asztma, ekcéma, szénanátha és egyéb allergiás kórképek – fennállása esetén kisebb az érintettek kockázata a gliasejteket érintő daganattípus, a glioma kialakulása szempontjából – állítják a Harvard Egyetem kutatói (doi:10.1093/jnci/djm170). Eleni Linos, a bostoni Harvard Egyetem Közegészségtani Tanszékének munkatársa és kollégái nyolc vizsgálatban mérték fel az atopiás kórképek előfordulása és a glioma vagy meningeoma kialakulása közötti kapcsolatot. A kutatók szerint az allergiás megbetegedések 40 százalékkal csökkentik a glioma relatív kockázatát, míg az asztmás vagy ekcémában szenvedő betegeknél 30 százalékkal. Hasonló összefüggést azonban a meningeoma esetén nem tártak fel. Bár nem áll rendelkezésre oki összefüggést alátámasztó bizonyíték, az eredmények különböző földrajzi területeken, illetve vizsgálati körülmények között és különféle allergiás betegségek mellett is egybehangzóan alátámasztják, hogy az atopiás betegségekre jellemző immunológiai miliő véd a tumornövekedés ellen.    J Nat Canc Inst