A PPARβ/δ jelátvitel célzott kezelése ígéretes megközelítés lehet a T-sejtek által közvetített daganatellenes immunitás javításában.

Kis dózisban alkalmazható új magyar rákellenes gyógyszermolekula-jelöltet fejlesztettek ki az ELTE Szerves Kémiai Tanszék munkatársai.

A differenciáltan expresszálódó gének ismerete alapvetően fontos a világossejtes veserák kezelési eredményeinek javításához.

Az áttétes vesesejtes carcinoma (mRCC, metastatic renal cell carcinoma) kezelése jelentős fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben, kezdetben a célzott terápiák, később a checkpoint-inhibitorok bevezetésével.

Az MIT kutatócsoportja a Cell Chemical Biology folyóiratban megjelent cikkében egy olyan módszerről számolt be, mellyel meghatározható egyes onkológiai hatóanyagok tumorellenes potenciálja.

Azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek meghatározzák a terápiára adott egyéni immunválaszt.

A Janus-kinázoknak négy tagja ismert (a JAK1, a JAK2, a JAK3 és a TYK2), melyek központi szerepet töltenek be számos citokinreceptor jelátvitelében. A receptorok ligandkötését követően a JAK fehérjék aktiválódnak és foszforilálják a „Signal Transducer and Activator of Transcription” (STAT) transzkripciós faktorokat, melyek a sejtmagba jutva a DNS-hez kötődve számos citokin és egyéb gyulladásos mediátor génexpresszióját regulálják, ezáltal befolyásolva az immunműködéseket.

A tumor genomikai szekvenálására alkalmas technikák új lehetőséget jelentenek az onkológiai betegek ellátásában, ezért egyre több betegnél történik meg a multigénes szekvenálás az adott esetben leghatásosabbnak ígérkező célzott terápia megtervezéséhez.

A Semmelweis Szimpózium első napján, a Doctor Honoris Causa címek átadását is magába foglaló megnyitót követően kilenc – közte négy keynote – előadás hangzott el.

A randomizált, kontrollált kettős vak vizsgálatok keveset mondanak arról, hogy mi az adott antiepileptikum valódi helye a terápiás protokollban.