Az anémia a szülőképes nők 30%-át érinti világszerte, míg a terhesség alatti anémia gyakoriságát 37%-ra becsülik, melynek fő oka a vashiány.

A cytomegalovírus (CMV), más néven humán herpeszvírus ^₅, a Herpesviridae családba tartozó vírus. A CMV az enyhe tünetmentes fertőzéstől a súlyos, életminőséget rontó vírusos betegségekig többféle módon nyilvánulhat meg. Annak ellenére, hogy a CMV a születési rendellenességek és a fejlődési elmaradások vezető oka az Egyesült Államokban (megelőzve a Down-szindrómát és a velőcsőzáródási rendellenességeket), viszonylag kevés nőnek van tudomása a CMV veszélyeiről és arról, hogyan befolyásolhatja a terhességet. A CMV bármilyen korú és nemű egyént megfertőzhet, gyakran tünetmentesen. Az újszülöttek, akik immunszupprimáltak, valamint az immunszupprimált vagy terhes betegek különösen veszélyeztetettek a CMV súlyos szövődményei szempontjából.

Placenta accreta spektrum (PAS, azaz kórosan invazív placentáció, lepénybeágyazódási rendellenesség) esetén a placenta rendellenesen tapad a méhfalhoz, így nem lehet leválasztani a méhfalról, vagy leválasztása potenciálisan életveszélyes vérzéssel járhat. PAS esetén a méh szöveteinek a normális terhességre jellemző fiziológiás rétegződése zavart szenved: legenyhébb esetben a transzformált endometrium (decidua) tűnik el, súlyosabb fokú zavar esetén pedig a trophoblastos migráció eléri a miometriumot, a szerózát, de akár még ennél is tovább hatolhat.

A terhességi vérszegénység, amely főként vashiányból ered, jelentős egészségügyi kockázatot jelent mind az anya, mind a magzat számára. Európában a várandós nők 22%-a szenved vérszegénységben, ami növeli a koraszülés, alacsony születési súly, halvaszülés és egyéb perinatális komplikációk kockázatát. A vérszegénység kezelésének elsődleges módja a szájon át történő vaspótlás. A túlzott vasbevitel kerülendő, mivel oxidatív stresszt, illetve ahhoz kapcsolódó szövődményeket okozhat. A mellékhatások minimalizálása és a terhesség biztonságának biztosítása érdekében kulcsfontosságú az optimális vaskészítmény kiválasztása.

A metformin eredetileg a biguanidok hatástani csoportjába tartozó orális antidiabetikum. Az irodalom sokáig használta ennek a hatástani csoportnak a nevét, azonban az idetartozó buformin és fenformin kivonása után gyakorlatilag csak a metformin maradt egyedüli képviselőként az eredeti csoportból, ezért az irodalomból fokozatosan eltűnt a biguanidok hatástanicsoport-megnevezés.

A gyors és dinamikus változások idején diagnosztikai buktatókat rejt a „normális” és „kóros” elkülönítése.

A daganatok ellen a szervezet antitest termeléssel válaszol. Ezek az antitestek képesek a normális, ép szövetek felismerésére és kóros reakciók beindítására. Más esetekben a daganat specifikus hormonokat, fehérjéket, citokineket enzimeket termelnek, amelyek specifikus klinikai tüneteket eredményeznek. Ezek a rutin diagnosztikai gyakorlatban tumormarkerként szerepelnek, így kimutatásuknak mind a diagnosztikában, mind pedig a betegség lefolyásának, prognózisának megítélésében van szerepe.

A HbA1c-koncentráció értékes diagnosztikai eszköz a hosszú távú glikémiás kontroll monitorozásában, valamint a specifikus terápiás célok és a döntési limitek meghatározásában.

Ha a sunyi, sokáig észrevétlenül súlyosbodó és kezelés nélkül halálos betegségeket kellene az alattomosságuk szerint sorba állítani, a Magyarországon is több tízezer embert érintő hepatitis C vírus fertőzés egészen biztosan dobogós helyre kerülne.

A glikémiás biomarkerek segítenek a megelőző időszakra jellemző glükózexpozíció becslésében. A cukoranyagcsere minőségén túl azonban szintjüket számos más tényező befolyásolhatja. A gyakorló orvosoknak érdemes ezeket ismernie és a glikémiás kontrollt ennek alapján értékelnie.