Többségében elégedetlenek saját teljesítményükkel a szakmai kollégiumok vezetői, ám úgy vélik: nem rajtuk múlt, hogy a folyamatosan változó politikai közegben nem tudták szakértelmüket a kormány reformelképzeléseinek szolgálatába állítani. Összeállításunkban a leköszönő kollégiumi elnököket arra kértük, válaszoljanak az általunk feltett alábbi három kérdésre. Most a klinikai genetikai, a sebészeti, a nukleáris medicina, és az ortopédiai szakmai kollégium elnökeinek véleményét ismerhetik meg.

Emellett eredeti formájában folytatják a Mikola István szavai szerint „spirituális jellegét veszített” Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot, és miután „aggódva nézzük a tőkekoncentrációt”, új megállapodást kötnek a gyógyszerpiac szereplőivel. A következő ciklus végére az egészségügy részesedése el fogja érni a GDP 7 százalékát – közölte Mikola István. A Fidesz közvetlenül a szavazóknak is ígér. A három éven aluli gyermekeknek lázcsillapítókat és allergiaellenes szereket, a 75 évesnél idősebbeknek pedig minden medicinát térítésmentessé tennének. Emellett a 65 és 75 év közöttieknek is mindössze 100 forintot kellene fizetniük dobozonként.MDF: Magyarország legyen az egészség szigete A Magyar Demokrata Fórum Normális Magyarországért címmel tette közzé választási programját, amelyben lapzártánk idején az Egészségügy címszó volt az egyetlen, amely alatt még nem volt olvasható semmi. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az MDF-nek ne lenne már elképzelése arról, milyen irányú változtatásokat tart szükségesnek a következő években. Pusztai Erzsébet, a párt szakpolitikusa legalábbis számos konkrétumot felvázolt már terveikből. Ő orvosként abból indult ki, hogy elsőként a diagnózist kell felállítani, ezután lehet csak dönteni a terápiáról. Az MDF diagnózisa szerint hosszú évek óta az egymásnak ellentmondó lépések sorozata nyomán sem történt érdemi előrelépés az egészségügyben. Kevés a befolyó járulék, azt sem használjuk fel jól; gyakran ésszerűtlen az egészségügyi ellátás igénybevétele, mert rossz a struktúra; még mindig rendkívül erős a paraszolvencia torzító hatása; túl nagy a bizonytalanság a gyógyítók és a betegek körében; és sajnos az egészségügy jövőképének felvázolása helyett még mindig sokszor csak „hitviták” folynak. Csáky András, a párt másik ismert szakpolitikusa állítja: a jelenlegi bajok abból származnak, hogy a mindenkori kormányok a fiskális szempontoknak alárendelt „tűzoltást” folytattak. Ezért most ismét társadalmi-politikai konszenzus szükséges az ágazat átalakításához. A demokrata fórum e konszenzushoz a következő jövőképpel járul hozzá: Magyarországot az egészség szigetévé kell tenni, mert minden adottsága megvan hozzá. Az MDF kiindulópontja szerint ki kell aknázni a hazai egészségügyi ellátórendszerben rejlő gazdasági lehetőségeket, szerződéseket kell kötni külföldi egészségbiztosítókkal, hogy „ügyfeleik” Magyarországra jöjjenek gyógyulni, rehabilitálódni. A demokrata fórum meggyőződése, hogy a következő költségvetésekben ehhez kell forrásokat biztosítani, ennek érdekében kell változtatni az ellátórendszer szerkezetén, mert „ez sok mindent megoldana”. Az MDF emellett a kötelező, szolidaritási elvű egészségbiztosítás híve, véleményük szerint ezt kell megerősíteni – minél kevésbé állami felügyelet alatt. Hasznosnak tartanák ugyanakkor, ha a szolgáltatók között igazi verseny alakulna ki, és ha az egészségügyi szolgáltatások színvonalát a jelenleginél szigorúbban ellenőrizné a biztosító. Mit ígértek 2002-ben? A Fidesz és az MDF négy évvel ezelőtt közös választási programot dolgozott ki. Ebben egyebek mellett azt ígérték, hogy négy év alatt – a költségvetésen felül – 607 milliárd forintot áramoltatnak az egészségügybe. Ebből az összegből kívánták megoldani az egészségügyi bérfejlesztést, amely azt jelentette volna, hogy 150 ezer forintos „minimálbért” kapnak az orvosok, és a polgári kormány önálló egészségügyi életpályamodellt kívánt kialakítani. A 607 milliárdból tervezték fedezni az intézmények átszervezését, az épület- és eszközkorszerűsítést. Ismét prioritást kívántak adni a sürgősségi ellátás fejlesztésének, de tervezték azt is, hogy a biztosító csak a „kiválasztott” kórházakkal szerződik kötelezően, illetve a biztosítottak csak beutalóval kereshetnék fel ingyen a szakrendeléseket. SZDSZ: Verseny Szabadság, verseny, szolidaritás – A Szabad Demokraták Szövetsége Korszakváltás programjának középpontjában ez a három szó – és az egészségügy átalakítása áll. A legnagyobb társadalmi és szakmai vitát kavaró tervek minden bizonnyal e párt nevéhez fűződnek. Nem véletlenül, az SZDSZ ugyanis úgy látja, nem lehet lépésenként változtatni. Molnár Lajos szakpolitikusként úgy fogalmazott: „venni kell egy nagy levegőt, és egyszerre kell átalakítani mindent”. Az SZDSZ programjában is az áll: „A »nem cselekvés« nemcsak szakmai vakság, hanem bűn a betegekkel szemben.” Ennek megfelelően alapvetőnek tartják, hogy megszűnjön az egészségbiztosító monopolhelyzete, és több biztosító versengjen – nem a betegek pénzéért, hanem a betegek érdekében. Egymással versengő, választható, de kötelező biztosítók rendszere – az SZDSZ szerint ez a reform alapja. A liberálisok megtiltanák a biztosítóknak a betegek közötti szelektálást, mindenkit be kellene fogadniuk, aki hozzájuk jelentkezik. A járulékbevételekből a hozzájuk bejelentkezettek korösszetétele és egészségi állapota szerint részesülnének, s ebből finanszíroznák „ügyfeleik” egészségügyi ellátását. A párt szerint amíg egyetlen, centralizált, bürokratikus központ dönt a pénzek elosztása felett, nem tud érvényesülni sem az ellátók szakértelme, sem a specializált szolgáltatások hatékonysága, és eltompul az orvosi szolgáltatókban a versenyszellem. Márpedig megítélésük szerint csak így javulhat az egészségügyi ellátások minősége, amelynek mindemellett – mint mondják – alapfeltétele, hogy magánkézbe kerüljenek a szakrendelők és a kórházak. Ettől függetlenül alapvető elvük, hogy az ellátórendszer minden biztosítottnak azonos szolgáltatást nyújtson a törvényesen megállapított járulékért. Ugyanakkor ez csak az alapszolgáltatásokra lenne igaz (ide sorolják a sürgősségi ellátást, a mentést, a vérellátást, az anya- és csecsemővédelmet, a megelőzést és a szűrővizsgálatokat, a járványügyet, valamint a szenvedélybetegségek kezelését), az ezen felüli ellátásokat külön díjak fejében vásárolhatnák meg a betegek. „Hálapénz helyett önkéntes biztosítás” – vallják, és biztosak abban, hogy amennyiben tiszta és világos az elszámolási rendszer, megszüntethető a hálapénz is. Mit ígértek 2002-ben? Az SZDSZ már négy évvel ezelőtt is „gyökeres reformokat” sürgetett: „Az SZDSZ rendbe teszi az egészségügyet” – hangzott választási szlogenjük. Azonnali válságkezelésként ugyan ők is elengedhetetlennek tartották az orvosok és a nővérek béremelését, ezt követően azonban meg kívánták szabadítani őket a „közalkalmazotti lét béklyóitól”. A szakrendelőket le kívánták választani a kórházakról, s mindkét intézménytípust gazdasági, illetve közhasznú társaságok formájában működtették volna. Már 2002-ben is többszintű, egymással versengő biztosítókból álló rendszert javasoltak. Nem hagyták ki programjukból a rekonstrukciós terveket, amelyek viszont az ő felfogásukban egyaránt jelentették a magánpraxisok műszerellátását, új intézmények építését, s a kisebb kapacitással rendelkező kórházak és szakrendelők bezárását.