Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Elhízott nőknél hosszabb a fogantatási idő, alacsonyabb a termékenységi arány és gyakrabban fordul elő vetélés. Az elhízás megváltoztatja az olyan hormonokat, mint az adiponektin és a leptin, ami a hipotalamusz-hipofízis-ivarmirigy tengely minden szintjét érinti. A glikációs végtermékek (AGE-k) és a monocitakemotaktikus protein-1 (MCP-1) olyan gyulladásoscitokinek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elhízásban előforduló petefészek-diszfunkció patofiziológiájában. Elhízott férfiaknál megváltoznak a spermaparaméterek, csökken a tesztoszteron, nő az ösztradiol szintje, hipogonadizmus és epigenetikai módosulások adódnak át az utódoknak.

A mozgásszervi betegségek legáltalánosabb jelensége a fájdalom. A gyógyszeres fájdalomcsillapítás leggyakrabban alkalmazott készítményei a nem szteroid gyulladáscsökkentők.

A legújabb kutatások szerint a tüdőben is egy speciális mikrobiom található, ami új terápiás lehetőségeket nyit meg a betegek előtt.

Eddig tripla negatív emlőrákban szinte kizárólag citosztatikumokat tudtunk használni, ezért nagy áttörési lehetőség az immunterápia ebben a betegcsoportban.

A rendszeres mozgás hasznos, de az ízületi fájdalommal küzdők gyakran erre vágynak legkevésbé. Az artritiszes betegek harmada fizikailag inaktív, holott a megfelelő mozgás az ízületi gyulladás kezelésének egyik alapköve.

Kimutatták, hogy minél inkább különböznek a ráksejtek az egészséges sejtektől, annál erősebbek a rák-immunterápia autoimmun mellékhatásai.

A betegek és az orvos részéről is ma már egyre nagyobb az igény a személyre szabott terápia kiválasztására.

Az elmúlt húsz évben drasztikusan emelkedett a gyulladásos bélbetegségekben (IBD) szenvedők száma. A betegek közül minden ötödik gyermek.

A rekurrens vénás thromboembolia (VTE) megelőzését szolgáló alvadásgátló kezelés mindig nagy kihívás elé állítja a kezelő orvost azon betegek körében, akiknél fokozott vérzési kockázat is fennáll egyidejűleg. A bemutatott vizsgálat alapján ezen betegcsoportban alkalmazott apixaban terápia alacsonyabb VTE-kiújulási és vérzési kockázattal jár a warfarinhoz képest.