Dési Illés a népegészségtan-oktatás fontosságáról Magyarországon rengetegen halnak meg szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségekben. Ezek számát drasztikusan csökkenteni lehetne, ha jobban odafigyelnénk a megelőzésre, a környezeti ártalmak kivédésére – állítja Dési Illés professzor, a most megjelent Környezet-egészségtan című tankönyv szerkesztője. Az orvos foglalkozzon csak a beteggel, a többi nem az ő dolga – vélik igen sokan. – Az ember egészségét-betegségét körülbelül tíz százalékban befolyásolja az egészségügyi ellátás minősége, miközben negyvenszázaléknyi hatás környezeti tényezőknek tulajdonítható. Éppen ezért rendkívül fontos a környezet jó állapotának a fenntartása – jobban mondva a jelenlegi rossz állapotok javítása. Az orvosoknak, az egészségügyi pályán dolgozóknak tisztában kell lenniük a környezet helyzetével és azzal, miként lehetne ezen javítani. Az említett tudnivalókról most összefoglaló tankönyv jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar kiadójának a gondozásában, amelyben a víz, a levegő és a talaj károsításán túl szó esik a környezetbe kivitt különböző mérgező anyagok, például az igen nagy mennyiségben használt rovar- és gyomirtók egészségre gyakorolt hatásáról is. – Ha enni akarunk, akkor vegyszereket is használnunk kell, hiszen bármennyire népszerűsítik is a biokertészetet, az nagy mennyiségű élelmiszer előállítására nem alkalmas. A termés védelme érdekében szükség van tehát a peszticidekre – amelyeket ha nem megfelelően alkalmaznak, súlyos egészségkárosító hatásuk lehet. Elengedhetetlen, hogy erről ismeretei legyenek az orvosnak, mint ahogyan, sajnos, ma már a biológiai és a vegyi terrortámadások következményeinek az elhárításáról is. Ilyen esetekben ugyanis rendkívül gyorsan, szakszerűen kell cselekedni, nincs idő megvárni, amíg a központból megmondják, mi a teendő. Kétségtelen, nem példa nélkül álló, hogy terroristák vegyi anyagok felhasználásával gyilkolnak, mint ahogyan az néhány éve a tokiói metrón is történt. Azért szerencsére ilyen cselekmények meglehetősen ritkán fordulnak elő. – Pedig nem véletlenül nevezik az ideggázokat a szegény emberek atombombájának. Ezeket a szerves foszfátokat nemcsak viszonylag olcsón lehet előállítani, de különösebb szakismeretet sem követel a művelet. Arról nem is beszélve, hogy a hidegháború éveiben a szemben álló felek hatalmas mennyiségű ideggázt halmoztak fel – ilyen a tabun, a szomán, a szarin, a VX. Ezekből nagy mennyiség kézen-közön eltűnt. Az ideggázok az idegvezetést teszik tönkre, a szinapszisokban visszafordíthatatlan módon megakadályozzák az ingerületek lecsengését. Ha gyors és szakszerű orvosi segítséget kap az áldozat, akkor esetleg megmenekülhet. Megjegyzem, a már említett tokiói metrótámadás után a mentésben részt vevő egészségügyi személyzet is mérgezést szenvedett – az áldozatok leheletétől!