A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, mely évről-évre egyre nagyobb népegészségügyi és gazdasági terhet jelent a társadalmak számára. A betegségben számos motoros és nem-motoros tünet keveredik egymással, melyek jelentősen ronthatják a betegek és nem utolsósorban gondozóik életminőségét. A diagnózis mai napig elsődlegesen a motoros tünetek meglétén alapszik, habár bizonyos kiegészítő vizsgálatok a diagnosztikában segítségül lehetnek. A helyes diagnózis és a klinikai tünetek pontos ismerete az alapja a betegek megfelelő, hosszú távú és személyre szabott kezelésének.

A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].

Az állami egészségügyet a strukturális feszültségek állandósulása és a betegellátás minőségének fokozatos romlása jellemezte az Economx szerint.

Nem érdemes megvárni, amíg a nehézségek „maguktól” elmúlnak, ilyenkor a figyelem és a támogatás lehet a legerősebb eszközünk.

Az öregedés, ami korábban megállíthatatlannak számított, ma már precíziós eszközökkel és adatokkal számszerűsíthető és lassítható. Ha a krónikus gyulladások már évekkel a fizikai tünetek megjelenése előtt azonosíthatóak és fejleszthetőek, akkor a healthspan kitolása is reális cél.

Négy új elektronmikroszkóp érkezett a Szegedi Tudományegyetemre, köztük két olyan, amely a legmodernebb krio-elektronmikroszkópiás technológiát használja.

Új befogadó közösségi teret szeretne létrehozni az Autisták Köztünk Boldogan Egyesület az Autizmus Világnapja alkalmához kapcsolódva indított adománygyűjtéssel.

A menopauza nemcsak szomatikus tünetegyüttes, hanem az agyi struktúrát és a kognitív funkciókat is érintő neurológiai folyamat, írja a hvg.hu.

Az új ismeretek magyarázatot adhatnak arra, miért reagálnak különböző eredetű daganatok – még azonos mutációk esetén is – eltérően a kemoterápiára, sugárkezelésre vagy célzott terápiákra.

A diagnosztika jövője a betegségközpontú szemlélet helyett az adat alapú, preventív „longevity” irányba mutat.