A depresszió mára a világ második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegségévé vált, ám csak a páciensek töredéke jut adekvát ellátáshoz. Az innovatív gyógyszeres és agyi stimulációs terápiák mellett a korai beavatkozásokra, valamint az életmódon és reziliencián alapuló megelőzésre lenne szükség.

A spaszticitás egy akutan jelentkező betegségekhez tartozó tünet, amely krónikus betegségként viselkedik; a beteget kezelő orvosoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a beteg állapotának változásait, ennek megfelelően kell az adott stádiumnak megfelelő terápiás eszközöket alkalmazniuk.

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A demencia jelentőségét gyakorisága, hosszú lefolyása és gondozói igénye együttesen adja. A fejlett gazdasággal bíró társadalmakban az életkorral növekvő prevalencia miatt az egyre nagyobb arányú idősek között egyre nagyobb számú beteget jelent, míg a demens betegeket gondozó családtagokat adó fiatalabb korosztályok aránya csökken.

Ma már lehetőség van minimálisan invazív, külső feltárás nélküli, endoszkópos craniofacialis műtétek végzésére, ami kiváló alternatívája a külső feltárásból végzett műtéteknek, mind a biztonságos kivitelezhetőség, mind pedig a megfelelő onkológiai eredmény elérésének szempontjából.

Egy érzékeny vérvizsgálattal kimutatható, ha az agy traumás sérülést szenvedett, és CT vizsgálatra van szükség, közli az OTSZ Online. 

Szívmegállást követően a túlélési arány alacsony (11%), noha ezekben az esetekben a defibrillációig eltelt idő átlagosan 3,1 perc.

Hall engem? – kérdezik a kétségbeesett családtagok traumatikus agyi sérülést szenvedett, kómában lévő hozzátartozójuk orvosától. Egy tanulmány eredményei szerint a válasz: Igen!