A diabeteses idegkárosodás egyik leggyakoribb manifesztációja a disztális szenzomotoros neuropathia, amely az alsó végtagok felől felfelé progrediál, fájdalommal, zsibbadással és érzetkieséssel jár. Ez a szövődmény a diabeteses láb, valamint az amputáció egyik leggyakoribb rizikófaktora.
A thromboticus thrombocytopeniás purpura és a haemolyticus uraemiás szindróma patomechanizmusában lényegesen különböző a folyamat lokalizációja, kiterjedtsége, melynek következtében eltérő a klinikum és a terápia is.
A neuropathiák − nomen est omen − a neurológia tárgykörébe tartoznak. Egyes neuropathiák azonban nem véletlenül szerepelnek − több oknál fogva is − a nagy reumatológiai tan- és kézikönyvekben. Egyrészt vannak egyértelműen a reumatológia tárgykörébe is tartozó megbetegedések, melyek patológiájának, tünettanának része, szövődménye vagy akár kezelésének mellékhatása lehet neuropathia. Másrészt a perifériás idegrendszer betegségeinek tünetei nemegyszer a végtagokon jelentkeznek.
A hypertensio (HT) a felnőtt lakosság átlagosan 20-25%-t érinti, melynek gyakorisága az életkor előrehaladtával arányosan növekszik, így az 50 év felettiek 50%-ában magas vérnyomás észlelhető.
Cukorbetegségben gyakran lépnek fel emésztőszervi panaszok, a korai teltségérzés vagy a hasi fájdalom akár a cukorbetegek 30−50%-ában is jelentkezhet. A kóroktan rendkívül összetett, mert a diabéteszes anyagcsere hosszú távú károsító hatásai, a kialakuló neuropátia mind befolyásolják az emésztőszervi motilitást.
A daganat és a krónikus fekély együttesen súlyos komorbiditásnak számítanak, mindkettő több, részben összefüggő patomechanizmuson keresztül a másik gyógyulását jelentősen hátráltatja.
A diabéteszes microangiopathiák kivizsgálása jól kidolgozott terület, de kórjóslata nem adható meg invazív beavatkozások, illetve a koszorúerek CT-vizsgálata nélkül.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?