A molekuláris patológia utóbbi években tapasztalt robbanásszerű fejlődésének következtében az új, korszerű molekuláris vizsgálóeljárások az onkohematológiai kórképek diagnosztikájának, valamint az optimális kezelési stratégiák megtervezésének kihagyhatatlan elemévé váltak.

A 2021-es “Az Év Gyógyszere” új lendületet adott a krónikus limfoid leukémia és az akut mieloid leukémia kezelésének.

Számos kórkép és többféle gyógyszeres kezelés társulhat másodlagos immundeficiens állapottal, és a klinikai gyakorlatban egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen szituációk.

Több megfigyelés is szól amellett, hogy a prognózist a tumor mikrokörnyezetében lévő ép sejtek eltérései is befolyásolhatják.

Jelen cikk a CLL/SLL elkülönítésének szempontjait veszi sorra más indolens lymphomáktól, különös tekintettel a follicularis lymphomára, a marginális zóna B-sejtes lymphomára, a limfoplazmocitás lymphomára és a köpenysejtes lymphomára.

In vitro körülmények között, rágcsáló-xenograftmodellekben kimutatták, hogy a CLL-sejtek túlélése és növekedése az aktivált CD4⁺ T-sejtek működésének függvénye.

A mutálatlan IGHV-státusz, a 15x109/l fölötti abszolút limfocitaszám és a tapintható nyirokcsomó(k) jelenléte rendelkeznek a legerősebb prognosztikus erővel az aszimptomatikus, korai stádiumú krónikus limfoid leukémia progresszióját illetően. Az IPS-E nemzetközi pontrendszert ezeknek a paramétereknek a bevonásával alkották meg.

A jelenleg is zajló pandémia hatalmas, eddig nem látott buktatók elé állította az egészségügyi ellátó rendszert számtalan területen, és ez alól nem kivétel a hematológiai betegségek kezelése sem. A legnagyobb nehézséget az jelentette és jelenti, hogyan találjuk meg a keskeny biztonságos mezsgyét a súlyos akut légzési szindróma kockázata és a leukémia hatásos kezelése között.

A daganatos sejtek gyógyszerekkel szembeni ellenállásában fontos szerepet játszó folyamatot talált a Lendület program egyik kutatócsoportja.