Szükséges-e a zsírszövet jelenléte az élethez?

A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Elhízott nőknél hosszabb a fogantatási idő, alacsonyabb a termékenységi arány és gyakrabban fordul elő vetélés. Az elhízás megváltoztatja az olyan hormonokat, mint az adiponektin és a leptin, ami a hipotalamusz-hipofízis-ivarmirigy tengely minden szintjét érinti. A glikációs végtermékek (AGE-k) és a monocitakemotaktikus protein-1 (MCP-1) olyan gyulladásoscitokinek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elhízásban előforduló petefészek-diszfunkció patofiziológiájában. Elhízott férfiaknál megváltoznak a spermaparaméterek, csökken a tesztoszteron, nő az ösztradiol szintje, hipogonadizmus és epigenetikai módosulások adódnak át az utódoknak.

Eddig tripla negatív emlőrákban szinte kizárólag citosztatikumokat tudtunk használni, ezért nagy áttörési lehetőség az immunterápia ebben a betegcsoportban.

A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara Shimon Sakaguchinak ítélte oda a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést.

Sokan félve tekintenek a rhinitis medicamentosá-ra, miközben az nagy biztonsággal elkerülhető, ha a nazális dekongesztánsokat előírás szerint alkalmazzák.

A szervezetünkben rejlő ősi vírusmaradványok segíthetnek a rák elleni védekezésben – állítja a Francis Crick Institute egyik tanulmánya, amit a Telex idéz.

Az OTSZ Online szerint a T-limfociták felszínén lévő, a neurológiai funkciókat befolyásoló kemokinreceptrorok koncentrációja feltehetően összefügg a major depresszió súlyosságával.

A Castleman-betegség (CD) egy ritka, heterogén, lymphoproliferativ kórkép, amelynek unicentrikus (UCD) és multicentrikus/szisztémás (MCD) formái ismertek, amely utóbbit eredet alapján további alcsoportokra lehet osztani. A szerzők egy multicentrikus, idiopátiás Castleman-szindróma miatt gondozott betegük esetét ismertetik.