A Parkinson-kór (PK) progresszív lefolyású neurodegeneratív betegség, melynek a négy legismertebb motoros tünete a nyugalmi tremor, a rigor, a bradykinesia és a betegség későbbi stádiumaiban kialakuló tartási instabilitas. A motoros tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nem motoros tünetek (NMS) is, melyek már a betegség kezdeti, prodromális szakaszában megjelenhetnek és a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A nem motoros tünetek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a betegek életminőségének szempontjából.

A Parkinson-kór terápiájában használt dopaminerg szerek jelentős javulást hozhatnak, ám a lehetséges mellékhatások miatt alkalmazásuk körültekintést igényel. Amint arra az utóbbi évtizedek kutatásai rámutattak, az antiparkinson terápia pszichózis és hallucinózis mellett impulzuskontroll-zavart is eredményezhet, amire a mélyagyi stimuláció jelenthet megoldást.

A Parkinson-kórban jelentkező affektív tünetek, valamint a kognitív funkciók, a percepció és a gondolkodás eltéréseinek korai felismerése kulcsfontosságú mind az alapbetegség, mind az ahhoz társuló pszichés jelenségek optimális kezelése szempontjából. A különböző pszichiátriai tünetek kóreredete nem teljesen tisztázott, ugyanakkor a páciensek jelentős hányada szenved olyan tünetektől, melyek sokszor aluldiagnosztizáltak.

A pszichózis korai fázisa kiemelt jelentőségű a betegség kimenetele szempontjából. A pszichotikus betegségek korai felismerése és fázisspecifikus kezelése jelentősen megnövelheti a funkcionális remisszió és a felépülés esélyét.

A gyógyszerek túlnyomó többségénél a hatóanyag a gyomor- és béltraktus nyálkahártyáin keresztül szívódik fel, éppen úgy, mint az élelmiszerek összetevői esetén. A PharmaOnline cikke.

A klinikai kutatások nagy jelentőségűek a pszichiátriában és dinamikusan fejlődnek. Távlati céljuk a betegségek jobb megértése, az ellátás jobb megszervezése és hatékonyabb terápiák kifejlesztése. Jó lenne, ha a klinikai kutatások fejlődése, térnyerése Magyarországon is új lehetőségeket teremtene a szakmai növekedésre a pszichiátria területén.

A skizofrén betegek élettartama több mint 20 évvel rövidebb a teljes populáció várható élettartamánál, és haláluk leggyakoribb oka kardiovaszkuláris betegség.