Nyár eleje óta dr. Walter Dorner az elnöke a harmincötezer orvos érdekeit képviselő Osztrák Orvosi Kamarának. A sebész végzettségű, 1984-ben az iraki–iráni háborút is megjárt katonaorvossal a szervezet belvárosi székházában a testület feladatairól, a legtöbb konfliktust kiváltó ártárgyalásokról beszélgettünk.  Elnök úr, az országos köztestület vezetésén túl 1999 óta a bécsi tartományi kamarát is irányítja. Pozíciójából adódóan talán hallott a magyarországi reformfolyamatokról. – Igen, annál is inkább, mert szorosan kötődöm egy dél-burgenlandi, a magyar határhoz közel eső helységhez, ahol nyaralóm van. Vannak magyar orvos ismerőseim, barátaim, tudok a magyar egészségügy átalakítása körüli bonyodalmakról. Katonakórházi orvosként, majd igazgatóként a honvédség által fenntartott intézményeket ismertem. Kiválónak tartottam azokat; a rendszerváltáskor, 1989- ben a tulajdonosváltásból adódó bizonytalanság, a tétovázás nem tett jót, és a korábban remekül muködő kórházak tönkrementek. Pontosabb információkat az ősz folyamán remélek a magyar reformfolyamatokról, amikor magyar kollégám, dr. Éger István elnök úr Bécsbe látogat.   Önöknél milyen feladatai vannak, hogyan épül fel a kamara szervezete?  – A föderalisztikus berendezkedésu Ausztriában az egészségügy tartományi illetékesség, s ennek megfelelően az orvosi kamarák is tartományonkénti szervezetben muködnek. Egyik alapvető adminisztratív feladatunk a hivatás gyakorlásához elengedhetetlen, megkerülhetetlen orvosregisztrációs rendszer muködtetése. Tagjaink az első pillanattól kezdve számíthatnak arra, hogy a kamara ellátja az orvostársadalom valamennyi tagjának érdekképviseletét. Tevékenységünk sokrétu, tagjaink anyagi, egzisztenciális körülményeit éppúgy érinti, mint a szakmai vonatkozásokat, a minőségi munka feltételeit, avagy az etikai témákat. Utóbbi esetekben egyébként a testület döntése kötelező érvényu. Mivel sokrétu feladataink ellátásához szükségünk van egy jól szervezett apparátusra, az országos testületnél ötven, az általam irányított, bécsi tartományi kamaránál negyvennyolc főállású munkatárs dolgozik.    Alkalmas arra a szervezet, hogy az eltérő foglalkoztatási jogviszony alapján dolgozó orvosok érdekeit hatékonyan képviselje?  – A mai struktúra alapjait az 1998-ban elfogadott orvostörvény rögzíti, ami megfelel a mindennapi gyakorlatnak. Az eltérő érdekek miatt a sokrétu tagolás elengedhetetlen, ezért például a közjogi testületen belül külön tagozathoz tartoznak a kórházban dolgozó orvosok. Ez a szekció két részre oszlik, a kizárólag alkalmazottként foglalkoztatott, illetve a magánpraxist is folytató orvosokéra. Külön kamarájuk van a fogorvosoknak, különálló érdek-képviseleti tagozatot tartunk fenn az önálló praxist, körzeti rendelőt muködtető orvosok részére is. Ám ez az osztály is kettéágazik: az általános orvosokéra és a szakorvosokéra.    Mennyibe kerül tagjaiknak a kötelező tagsági jogviszonyhoz kötött érdekképviselet?  – Az általunk regisztrált orvosok egyrészt a tartományi, másfelől automatikusan az országos kamara tagjaivá is válnak, élvezve ennek minden előnyét, s viselve a következményeket. Utóbbi kétségkívül a kétféle tagdíjfizetési kötelezettség: az országos kamarai tagdíj évente átlag 240 euró körül van (ennek mértéke szakáganként valamelyest eltérő). A tartományi kamarák százalékos tagdíjat számítanak fel; a bécsi kamara tagjai – 11 ezren – bruttó jövedelmük 2,1 százalékát fizetik tagdíjként.    A sokféle megbízatás közül melyik az, amelyik a legtöbb fejtörést, konfliktust okozza az önök számára?  – A honoráriumokkal kapcsolatos tárgyalások minden évben nagy energiákat emészt fel. Ugyanis nekünk kell megállapodnunk a társadalombiztosítási főpénztárral a nem kórházban dolgozó orvosok honoráriumáról, vagyis a mi érdekérvényesítő képességünktől függ, hogy egy-egy beavatkozás fejében milyen összeget térít az illető orvosnak a biztosító. Ez komoly felelősség, gondoljon bele, csak a bécsi tartományban ezer-ezer házi,- illetve járóbetegek ellátására szakosodott praxist üzemeltető orvos és ugyanennyi fogorvos bevétele, gazdasági lehetősége múlik rajtunk. Az ártárgyalást követő sikeres megállapodást a kamara és a Társadalombiztosítási Főpénztár egyezménybe foglalja, s ezen díjtáblázat alapján szerződnek a biztosítók az orvosokkal; ettől nem lehet eltérni. A kórházi orvosok bére a kórháztulajdonos – ez esetenként a város, a szövetség, illetve a magántulajdonos – döntésétől függ, ebben az esetben a dolgozók érdekeit az üzemi tanács, a szakszervezet képviseli. A kórházak bevételéről a szolgáltató közvetlenül a pénztárral tárgyal.    Milyen időközönként tárgyalják újra a szerződéseket?  – A nem kórházban dolgozók esetében korábban egy-egy évre kötöttünk szerződést, majd áttértünk a kétéves érvényességre; most három évre szól a megállapodás. Kiszámíthatóbbnak, biztonságosabbnak tunik a hosszabb távú rendezés. A bécsi tárgyalások éppen mostanában kezdődtek a honoráriumokról.   Mit szeretnének elérni?  – A területi egészségpénztárral folytatandó megbeszélésre a kamara komplex követeléscsomagot terjeszt elő. Elsősorban a bürokrácia és az adminisztráció csökkentése a célunk, illetve szeretnénk elérni azt, hogy az elektronikus beteglapok (csipkártya) használata okozta többletfeladatok miatt fizessen külön, erre a tevékenységre kiegészítő díjat a biztosító. Fontos lenne az is, hogy a jogszabályalkotó írja elő a beteg beleegyezésének kikérését az elektronikus adatnyilvántartáshoz. Szeretnénk nyolcvan új, kórházi orvosi állást létrehozni és a honoráriumok emelésének mértékét is érintjük: jó volna, ha az orvosoknak fizetendő összeg legalább az inflációt követné.   És mi a helyzet a magánkórházakkal, illetve a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező betegeket ellátó orvosokkal? E térítésről- honoráriumokról ki dönt?  – A privát honoráriumokról is mi kötjük a megállapodást. Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor a beteg magánrendelőjében keresi fel az orvost. Ezt követően a páciens a számlát biztosítási kötvénye alapján vagy benyújtja a biztosítójához, vagy ennek hiányában kifizeti azt. Ugyanez vonatkozik a kórházi különszolgáltatásokra is, vagyis arra a honoráriumra, amit az orvos, illetve a kórház az általános biztosítás által nem fedezett szolgáltatásért kap. Nem tartozik például az általános biztosítási kedvezmények közé és a magánbiztosító – az általunk kialkudott ár szerint – fizeti annak költségét, ha a beteg ragaszkodik saját orvosához.   A magánbiztosítótól kapott plusz honoráriumot ki kapja?  – A kiegészítő kötvényből, illetve ennek hiányában a betegtől származó közvetlen bevételből 12 százalék automatikusan azt az intézményt illeti, ahol a választott orvos a mutétet végrehajtja. A fennmaradó rész 60 százalékát az érintett osztályvezető kapja, 40 százalék pedig megoszlik a magánbeteget operáló orvos és az ápolószemélyzet között. Az orvosoknak így érdekük fuződik a magánpraxishoz, az osztályvezetőknek pedig a minél népszerubb és jobb orvosok alkalmazásához.