Az elhízást a WHO betegséggé nyilvánította. Nem véletlen, hiszen a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és keringési problémák kialakulásának hátterében gyakran áll súlytöbblet, ami egyben azt is jelenti, hogy ha a betegnek sikerül lefogynia, ezek a kísérő tünetek megszűnnek. Sajnos az elhízás a gyermekeket is tömegesen érinti.  „Koplald magad kövérre!”  – jut eszembe kedvenc professzorom mondása, valahányszor „Hogyan szabaduljunk meg egy hét alatt 3 kilótól” vagy „Egy hétvége alatt 2 kiló mínusz” és hasonló címekkel olvasok, illetve hallok egymásnak adott receptekről és összeállított étrendekről. Hazánk lakossága – elsősorban a nők – szinte állandóan súlyfelesleggel küzd. Folyamatosan elárasztanak bennünket többé-kevésbé megszorító diétákkal, ám arról soha nem olvastam, hogy mi van ezek után. Mi van azután, amikor testünk igényeinek ellentmondva, természetellenes módon, szinte sokkoljuk a szervezetünket a fogyás érdekében. Képesek vagyunk vagyunk bármire, noha általában már sokadszor éljük meg a jojó-effektus elkeserítő jelenségét, de mivel mégis csak abban látjuk a súlycsökkentés lehetőségét, hogy a táplálékbevitelt szorítjuk meg, ezért mindig újra nekikezdünk a hasonló típusú, bár lehet, hogy némileg eltérő diétáknak.