A rheumatoid arthritis nemcsak az ízületeket, hanem a tüdőt is támadhatja, sokszor észrevétlenül. A betegség légzőszervi szövődményei változatosak, a tünetmentes elváltozásoktól a súlyos, életminőséget és túlélést is befolyásoló kórképekig terjednek. A modern diagnosztika és célzott kezelések lehetőséget adnak a tüdőérintettség korai felismerésére és hatékonyabb kezelésére. 

A patogenetikai folyamatok megismerése lehetővé tette olyan célzott biológiai kezelések kidolgozását, melyekkel az immunválasz megbomlott egyensúlyának a helyreállítása által hosszabb távon is klinikai remisszió és nyálkahártya-javulás érhető el.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.

Az allergia az immunrendszer fokozott reakciója a környezetünkben előforduló allergénekkel szemben. A leggyakoribb allergének spektruma a civilizációval, a technika és a gyógyszeripar fejlődésével, a kozmetika aktuális divatirányzataival változik. Az allergiás reakciók bőr- és nyálkahártya-, légúti, emésztőszervi, neurológiai és hematológiai tünetekben nyilvánulhatnak meg, különböző erősségű általános panaszokkal, ritkán súlyos, életveszélyes anafilaxiás reakciók formájában.

A rheumatoid arthritis (RA) általában előrehaladó, szisztémás autoimmun folyamat, amelyet krónikus, szimmetrikus, erozív szinovitisz jellemez. A tüdő és a pleura szintén gyakori helye a RA ízületen kívüli megnyilvánulásainak, bár ez utóbbiak gyakran nem okoznak jelentős tüneteket.

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Csecsemő- és Gyermekgyógyászat Tagozatának ajánlására az OGYÉI könnyített eljárásba vonta egyes hatóanyagok egyes gyermekgyógyászati indikációit.

2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.

A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek gyulladásos megbetegedése, gyakran jár együtt egyéb szervek, így a szem érintettségével. A leggyakoribb szemtünetek RA-ben a száraz szem tünetcsoport, episcleritis, scleritis, keratitis, uveitis, retinális vasculitis. A cornea, sclera és ízületek hasonló szerkezete, illetve a gyulladás során kialakuló közös patofiziológiai folyamatok, mint vasculitis, immunkomplex-lerakódás, kollage­názfelszabadulás magyarázzák a tünetek együttes előfordulását.

Egy új gyógyszer forgalomba hozatali engedélyezése a klinikai vizsgálatokból származó eredményeken, az előnyök és kockázatok értékelésén alapszik. A klinikai vizsgálatokban résztvevő személyeknek szigorú beválasztási és kizárási kritériumoknak kell megfelelniük, kiválogatva a betegek azon szűk körét, akik feltehetőleg a legtöbbet profitálják majd a terápiából és akiknél a legkevesebb mellékhatás várható.

A neuropathiák − nomen est omen − a neurológia tárgykörébe tartoznak. Egyes neuropathiák azonban nem véletlenül szerepelnek − több oknál fogva is − a nagy reumatológiai tan- és kézikönyvekben. Egyrészt vannak egyértelműen a reumatológia tárgykörébe is tartozó megbetegedések, melyek patológiájának, tünettanának része, szövődménye vagy akár kezelésének mellékhatása lehet neuropathia. Másrészt a perifériás idegrendszer betegségeinek tünetei nemegyszer a végtagokon jelentkeznek.