Végül az oltásellenesek bizonyultak a leghangosabbnak a Magyar Orvosi Kamara Agora rendezvényén szombaton, ahol a szűrésekről tervezett párbeszéd végül felpaprikázott hangulatú személyeskedésbe torkollt. Legalábbis az egyik fél részéről.
A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”. Azóta is sokan idézik, kifejezve, hogy a cukorbetegek jelentős hányada szenved kardiovaszkuláris betegségben, a szív-ér rendszeri betegség a halálozás leggyakoribb oka cukorbetegségben. A 2-es típusú diabétesz jelentős kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz közé. A 2-es típusú diabétesz mint összetett anyagcserezavar sokkal kiterjedtebben érinti a szervezetet, szinte minden szervét, szövetét. Számos kórfolyamatot elindítva, vagy felgyorsítva vezethet szövődményekhez, melyek között a szív-ér rendszert érintőek a gyakoriságuk és magas halálozási kockázatuk miatt bírnak kiemelkedő jelentőséggel. A kardiovaszkuláris betegségek a szív és az erek rendellenességeit foglalják magukban, kialakulásukban fontos szerepük van az anyagcsere-betegségeknek. A svéd diabéteszregiszter adatai alapján az utóbbi évtizedekben csökkent a 2-es típusú cukorbetegek szív-ér rendszeri szövődmények miatti halálozása, azonban még így is jelentősen magasabb az átlagpopuláció halálozási adataihoz viszonyítva. A csökkenésben jelentős szerepe van az újabb antidiabetikumoknak és kezelési elveknek.
A hipertónia diagnosztikája és kezelése azért különösen fontos Magyarországon, mert az európai átlagnál lényegesen gyakrabban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. Az Európai Kardiológusok Társasága 2024-ben hipertóniaajánlást adott ki, amely a vérnyomást három csoportba osztotta, nem emelkedett vérnyomás, emelkedett vérnyomás és hipertónia. A vérnyomás-kategóriák megerősítésének alapja a rendelőn kívüli vérnyomásmérés. A betegeket nagy kockázat esetén már az emelkedett vérnyomás kategóriában is kezelni kell, a célvérnyomás pedig életkortól függetlenül 120–129/70–79 Hgmm, amennyiben a beteg tolerálja a kezelést. A kezelést két hatóanyagot tartalmazó egytabletta-kombinációkkal kell megkezdeni, első választás: RAS-gátló és CCB vagy diuretikum kis dózisa, a második lépés pedig a három hatóanyag kis dózisú tripla kombinációja. A BBl-k elsőként csak speciális (elsősorban kardiológiai) indikáció esetén választhatók.
A hipertónia diagnosztikája és kezelése azért különösen fontos Magyarországon, mert az európai átlagnál lényegesen gyakrabban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. Az Európai Kardiológusok Társasága 2024-ben hipertóniaajánlást adott ki, amely a vérnyomást három csoportba osztotta, nem emelkedett vérnyomás, emelkedett vérnyomás és hipertónia.
A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”.
Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.
Magyarország elöregedő társadalom, és az idős populáció növekedésével megnő a sürgősségi ellátást felkereső idősek aránya, ami jelentős terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A magas életkorhoz gyakran társuló, halmozott krónikus betegségek, a polifarmácia és a delírium előfordulása miatt az idősek ellátása komoly kihívást jelent.