A tenziós típusú fejfájás felismerése, a különböző megjelenési formáinak megkülönböztetése, valamint a kiváltó tényezők azonosítása elengedhetetlen a hatékony kezeléshez. A terápiás lehetőségek széles skálán mozognak.

A primer dysmenorrhoea gyakori, sok esetben nem diagnosztizált, de kezelhető kórállapot.

A mindennapi neurológiában a fejfájás rendkívül gyakori panasz és gyakori beutaló diagnózis. A Global Burden of Disease Study szerint 2010-ben világszinten a tenziós fejfájás volt a második, a migrén pedig a harmadik leggyakoribb betegség.

Több olyan gyógyszer is forgalomban van már, amely hatékony lehet a demencia tünetegyüttes kialakulásának megelőzésében vagy a betegség súlyosbodásának lassításában, írja a Qubit.

Az akut posztoperatív fájdalom kezelése alapvető fontosságú a megfelelő és kellően kíméletes posztoperatív ellátás szempontjából.

A tenziós típusú fejfájás a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség és egyben a leggyakoribb neurológiai kórkép világszerte. Patomechanizmusa nem teljesen tisztázott, genetikai, perifériás és centrális mechanizmusok állhatnak a betegség hátterében.

A neuropátia a perifériás idegrendszer normál működésének megváltozása, melyet valamilyen befolyásoló tényező okoz. Számos tényező és meglévő betegség is okozhat perifériás neuropátiát, de a betegség kialakulásának második leggyakoribb oka az alkohol. Magyarországon a felnőtt lakosság 21,3 százaléka alkoholbeteg vagy magas kockázatú ivó. Az alkohol elhagyása mellett életmódbeli változtatásokra is szükség van, rendszeres mentális és addiktológiai gondozás szükséges, ideértve az önsegítő csoportokba való irányítást mind a kliens, mind a hozzátartozók számára.

A mozgásszervi betegségek legáltalánosabb jelensége a fájdalom. A gyógyszeres fájdalomcsillapítás leggyakrabban alkalmazott készítményei a nem szteroid gyulladáscsökkentők.

A betegek és az orvos részéről is ma már egyre nagyobb az igény a személyre szabott terápia kiválasztására.

A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatóanyagok jelentős része a ciklooxigenáz enzimek nem-szelektív vagy szelektív gátlása révén fejti ki a hatását; mindez azonban előre jelezhető típusú mellékhatások rizikójával társul.