„A beszállító magányossága” – megkapó cím. Bevallom, én is beleborzongtam ebbe a magányba. Nehéz lehet monopolhelyzetben beszállítani az állami egészségügy jelentős részének, különösen úgy, hogy ezt a helyzetet központi közbeszerzés teremti meg. A magány kétségtelen, a versenytársak hiánya valóban magányossá teheti az embert.

A kiszervezésről és visszaszervezésről szóló előző cikkemben azt mutattam meg, hogy ezekről a döntésekről nem ideológiai, hanem hatékonysági és minőségi alapon érdemes gondolkodni. A következő hetekben konkrét példákon folytatom a vizsgálatot. Felváltva kerül sor egy-egy funkcionális háttérszolgáltatásra és egy-egy szakmai területre. Elsőként a takarítást vesszük elő.

A Blikk szerint Zuglóban 500 gyerek orvosi ellátása került veszélybe, amelyre a kerület egyedülálló modellváltással próbál megoldást találni.

Magyarország a  szaktudással és a hatalmas egészségügyi adatvagyon hatékony kihasználásával szerezhet versenyelőnyt.

Mindössze a magyarok 27 százaléka elégedett az állami egészségüggyel, míg 85 százalékuk szerint a hazai rendszer alulteljesít – írja az Economx.

Tiltakozó akcióhoz indítottak aláírásgyűjtést az alapellátó fogorvosok, kiszámítható, a költségeket fedező finanszírozást kérnek – írja a Népszava. 

Porpáczy Krisztina alap- és integrált ellátásért felelős államtitkár közösségi oldalán értékelte kinevezése első száz napját.

Bár már látszanak a generációváltás első jelei, az utánpótlás sem tudja pótolni a pályaelhagyókat és a nyugdíjba vonulókat, írja a Világgazdaság.

Ideális esetben a házi gyermekorvos a családok egyik legfontosabb egészségügyi támasza. Gyógyít, tanácsot ad, követi a gyermek fejlődését.

Úgy tűnik, a szakdolgozók egy része már nemcsak a rendszerben, hanem a saját kamarájában is csalódott: alternatív közösségek szerveződnek, a közösségi médiában egyre hangosabb a kritika. Balogh Zoltánnal, a MESZK elnökével bizalmi válságról, a kamara mozgásteréről, érdekérvényesítő erejéről és a betegbiztonság határairól beszélgettünk.